| rdfs:comment
| - A mágustorony nagykapuja kitárult, és az előléptető lovasok a lefelé kanyargó, macskaköves utcán vágtába csaptak. Samael herceg járt az élükön kivont pengével, aranyvértben, s utána a csataménjeiken mind a Korona Bajnokai. Aztán még sokan követték őket, a yaurr földeken kóborló zabolátlan, törvényt, és regulát el nem ismerő kalandozók közül. A Naplovagok hófehér tabardja úgy hömpölygött, akár az ezerszer elátkozott hóvihar. Kopjáikon napkorongos zászlók lobogtak, és büszke tartásuk bármilyen hadseregénél nagyobb erőt sugárzott. A Becsület Harcosai következtek ezután, felvonultatva a soraik közé állt Tudatok kalandorait. A Viharlégió harcedzett veteránjai, a Pöröly Rend harcművészei és az Északi Druidák természetpapjai egymást követve masíroztak elő a térkapuból. Aztán a Vasalt Bunkók terel
|
| abstract
| - A mágustorony nagykapuja kitárult, és az előléptető lovasok a lefelé kanyargó, macskaköves utcán vágtába csaptak. Samael herceg járt az élükön kivont pengével, aranyvértben, s utána a csataménjeiken mind a Korona Bajnokai. Aztán még sokan követték őket, a yaurr földeken kóborló zabolátlan, törvényt, és regulát el nem ismerő kalandozók közül. A Naplovagok hófehér tabardja úgy hömpölygött, akár az ezerszer elátkozott hóvihar. Kopjáikon napkorongos zászlók lobogtak, és büszke tartásuk bármilyen hadseregénél nagyobb erőt sugárzott. A Becsület Harcosai következtek ezután, felvonultatva a soraik közé állt Tudatok kalandorait. A Viharlégió harcedzett veteránjai, a Pöröly Rend harcművészei és az Északi Druidák természetpapjai egymást követve masíroztak elő a térkapuból. Aztán a Vasalt Bunkók terelgették elő quwarg-hadseregük, majd érkeztek az Ezüst Kígyók mestervarázslói, és a Tharr hitű mágus-papok, a Földelem Urai. A kalandozókról ellenállhatatlan erő áradt, és bár nyergeik alatt a legkülönfélébb hátasok loholtak, egyvalamiben tökéletesen egységesek voltak. Önként jöttek, a saját akaratukból, hogy vérüket áldozzák egy országért, ami sosem fogadta be őket igazán, és mostohán bánt velük, de amit immár ők is, mindannyian a hazájuknak tekintettek. Alig százegynéhány kalandozó érkezett, s úgy tűnt, pusztán ennyiből áll a felmentő sereg, ám aztán elővonult a legkülönösebb kompánia, amit csak valaha is a hátán hordott e föld. Trollok, árnymanók és emberek meneteltek békésen elvegyülve egymás közt. Senki fia meg nem mondta volna, ki melyik Tudathoz tartozik. Ahányan voltak, annyi félék. Némelyek nevetgélve beszélgettek, mintha csak hétvégi tazunka-vadászatra indulnának, mások meg elmélyülten memorizálták leghatékonyabb varázslataikat, és volt olyan is, aki egyszerűen aludt a nyeregben! A legtöbben azonban ügetésre fogták hátasukat, amint előbukkantak a szűk átjáróból, és máris vizsla tekintettel, meztelen karddal, sújtásra emelt pöröllyel keresték az ellenfelet, hogy minden tudásuk, és harci kedvük kiéljék az idegeneken. Erdauin Testvérisége, így nevezték magukat. Sunyi manók, keményfejű trollok és büszke emberek. Békében megfértek egymás mellett Raia és Dornodon hívei, tolvajok és harcos-papok, mágusok, nekromanták és pszi-mesterek… hisz mindannyian kalandozók voltak. Egymás fogadott testvérei. Samael délben érkezett, de mire az alkony leszállt, Roxat már ünnepelhetett. Közel kétezer hadifogoly, és majd’ ötször annyi halott az ellenfél oldalán… s csupán néhány sebesült kalandozó - ez volt a csata mérlege. Ghalla megmutatta végre, milyen hősöket is nevelgetett kebelén láthatatlanul. Hisz a Tűzvihar óta eltelt tíz év alatt egynémely kalandozó szinte félisteni hatalomra tett szert. Most pedig nem egy, s nem is pár tucat magányos portyázó szállt szembe az idegenekkel, de több mint háromszáz veterán csapott le rájuk. S akiknek a vadon gyilkos szörnyei, a démonok földjének megpróbáltatásai, a tűz és a halál síkjának fertelmes entitásai nem tudtak gáncsot vetni, azoknak pár ezer halandó katona, néhány tohonya gólem, és lomha ostromteknős nem jelentett gondot. Köztük a csekélyebb tudásúak is mesterei lehettek volna a ryuku vajákosoknak, s az igaz istenek legmagasabb rangú kegyeltjei is mind közülük kerültek ki. A büszke inváziós had szánalmas maradéka Dél felé iszkolt, és Samael herceg megtiltotta az üldözésüket. [részlet J.J.Trollkien: Versenyfutás c. írásából. (letölthető):[1]]
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)