| rdfs:comment
| - De hol is kezdjük el? Miközben előtanulmányokat folytattunk e könyvhöz, összegyűjtöttük a három kontinens legbölcsebb mondáinak meglehetősen vegyes anyagát. Ennek eredményeképpen rendkívül sok hasonlóságra, ellentmondásra bukkantunk, egyes eseményeket pedig figyelmen kívül hagytunk. Ha eredeti szándékunknak megfelelően cselekedtünk volna, akkor ennek a könyvnek a terjedelme tízszerese lenne a mostaninak, és még most is írnánk. Ezért úgy döntöttünk, hogy azokat a meséket, mítoszokat és legendákat választjuk csak ki, amelyek megítélésünk szerint a legtisztább képet adják e világ múltjáról. Minden vonakodásunk ellenére sok mindent kihagytunk, és sok mindent kicsit megváltoztatva közlünk a könyvben. Aradax király és a Rémült Szamár meséje, Félork Ruritag legendája, az Ártatlan Barbárok Bukása
|
| abstract
| - De hol is kezdjük el? Miközben előtanulmányokat folytattunk e könyvhöz, összegyűjtöttük a három kontinens legbölcsebb mondáinak meglehetősen vegyes anyagát. Ennek eredményeképpen rendkívül sok hasonlóságra, ellentmondásra bukkantunk, egyes eseményeket pedig figyelmen kívül hagytunk. Ha eredeti szándékunknak megfelelően cselekedtünk volna, akkor ennek a könyvnek a terjedelme tízszerese lenne a mostaninak, és még most is írnánk. Ezért úgy döntöttünk, hogy azokat a meséket, mítoszokat és legendákat választjuk csak ki, amelyek megítélésünk szerint a legtisztább képet adják e világ múltjáról. Minden vonakodásunk ellenére sok mindent kihagytunk, és sok mindent kicsit megváltoztatva közlünk a könyvben. Aradax király és a Rémült Szamár meséje, Félork Ruritag legendája, az Ártatlan Barbárok Bukása és még sok más történet már egy következő könyv témája lesz. De hol is kezdjünk hozzá? Kezdjük talán az elején, a Titán teremtésével- ahogy ezt Lendleland és Gallantaria papjai tanították. Ez a leírás igencsak misztikusan van megfogalmazva, valószínilleg azért, mert az elmondhatatlant akarta elmondani a történelem előtti idők egyszerű embereinek. Mielőtt Logaan, a Cselszövő isten megtalálta volna az Időt, amelyet a Halálisten szabadított rá a világra, az istenek a Mennyei Udvar hatalmas palotájában üldögéltek, heverésztek. Abban az időben nagyon sok -több száz! - isten volt, és mindegyik különbözött a többitől. Mi több, mindegyik isten alatt további alacsonyabb rangú lények szolgáltak, félistenek, "kisebb istenek", akiknek szintén megvolt a saját személyiségük és feladatuk. De az istenek nagyon unták magukat. Nem voltak évek, hónapok vagy napok, senki sem öregedett, és senki sem halt meg, de állandóan újabbak és újabbak születtek. És soha nem történt semmi igazán érdekes dolog. Minden magasabb rangú isten és istennő varázserővel rendelkezett, és így mindent megtehettek, amit akartak. Mindazonáltal hiába voltak istenek, legtöbbjüknek igencsak kevés volt a fantáziája - így aztán hamarosan belefáradtak abba, hogy mindig ugyanazt tegyék. Igaz, néhány isten szemmelláthatólag mindig el tudta foglalni magát: Fekete Halál és öccsei, Dögvész és Rothadás rendkívül jól szórakoztak azzal, hogy más isteneket és félisteneket darabjaikra szedtek, úgyhogy barátaiknak kellett segítségükre sietniük és újra összerakni őket. De akármilyen látványosan hajtották is végre sajátos kedvteléseiket a Halál és hordái, idővel ez is unalmassá vált számukra. Egyszer egy napon Throff istennő és húga, Galana éppen illatos kertjükben kertészkedtek. (Ezek a kertek - mellesleg szólva- teljesen mások voltak, mint a Titán többi "kertjei". Sugárzó kristályaik és fénysugaraik a palota isteneinek és istennőinek szórakoztatását szolgálták.) Throff kezéből ásót formált, és lassan egy lyukat kezdett vájni a termőföldbe, hogy elültessen egy kékeszöld kristályt, amikor egyszer csak egy hatalmas varázsföld-göröngyöt fordított ki a lyukból, amelyik élt, mozgott, lüktetett! Throff húgához szaladt, és megmutatta neki az agyagrögöt; ő rögtön tudta, hogy mit kell vele tenni. Throff és Galana apjukhoz, Titánhoz vitte az agyagrögöt, aki kettéosztotta azt, és az egyik felét addig mintázta, alakította, amíg az tötéletesen gömb alakú nem lett. Ezután Titán fogta teremtményét, és elhelyezte a Síkok sorában, hogy mindenki láthassa. Az Udvar Istenei le voltak nyűgözve az ötlettől, és többet szerettek volna tudni a varázsrögrőL A Halál és testvérei azonban nem jöttek el, hogy megnézzék, mert úgy vélték, hogy ez is csak egy unalmas valami, ami hamarosan megfakul, és eltűnik a jelentéktelenségben. Ezután a Titán az agyag másik felét szétosztotta a magasabb rangú istenek között. Hydana, Throff férje mintákat, hullámokat rajzolt a gömbre, ami aztán a víz lett. Maga Throff kiszakított egy nagy darabot az agyagból, és elnevezte földnek. Galana fákat, virágokat, növényeket mintázott a saját részéből, és elültette őket a földön. Majd az istenek egyesével Titán elé járultak, akitól egy-egy darabka varázsanyagat kaptak, hogy saját elképzeléseik szerint alkossanak különféle teremtményeket. Ezeket aztán a gömbön helyezték el, melyet teremtőjéről Titánnak neveztek el. A gyönyörű Glantanka körbetáncolta és arcának arany ragyogásával világította meg a Titánt - ő lett a Nap. Az ő nyomában táncolt öccse, aki a Hold lett. De mialatt az istenek új teremtményüket ünnepelték, a Halál ellopta az agyag egy részét, köpönyegének fekete redői alá rejtette, és ismét elosont.
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)