| rdfs:comment
| - Meg kell különböztetnünk a megtakarításokat a felhalmozásoktól. Megtakarításnak azt a pénzösszeget nevezzük, amelyet egy "munkás" ("munkásnak" tekintjük az utcaseprőt, az orvost, a vállalkozót, a királyt, stb.) a munkaterméke (szolgáltatása) ellenében kapott jövedelméből félretesz azzal a céllal, hogy majd egy később jelentkező személyes (családi) szükséglet (kórház, házépítés, öregkor) költségeit fedezhesse belőle. A megtakarítás forrása tehát - meghatározásunk szerint - valamilyen munka (teljesítmény).
|
| abstract
| - Meg kell különböztetnünk a megtakarításokat a felhalmozásoktól. Megtakarításnak azt a pénzösszeget nevezzük, amelyet egy "munkás" ("munkásnak" tekintjük az utcaseprőt, az orvost, a vállalkozót, a királyt, stb.) a munkaterméke (szolgáltatása) ellenében kapott jövedelméből félretesz azzal a céllal, hogy majd egy később jelentkező személyes (családi) szükséglet (kórház, házépítés, öregkor) költségeit fedezhesse belőle. Felhalmozásnak azt a pénzösszeget nevezzük, amelyet valaki bármilyen módon megszerzett, és arra használja fel, hogy kamatot (rendszeres járadékot) kapjon belőle, azaz befekteti. A felhalmozás tehát minden esetben tőke, míg a megtakarítás csak esetlegesen tőke (ha például a munkás bérének el nem költött részét takarékpénztárban helyezi el ahelyett, hogy a matracába rejtené), és akkor is csak mellékesen tőke, mert a főcél nem a kamatszerzés, hanem az, hogy a megtakarított pénz megtartsa vásárlóerejét arra a későbbi időre, amikor majd szükség lesz rá. A megtakarítás forrása tehát - meghatározásunk szerint - valamilyen munka (teljesítmény). A felhalmozás forrása teljesítmény nélkül - bűnözéssel vagy kizsákmányolással - szerzett jövedelem.
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)