abstract
| - Mindegy már! Élmény volt ez is, Amit semmi se pótol. Lakásomon becsengetett Két úr a Gestapótól. Éjfél volt. Könnyű kábulat A két szem altatótól. Mindig ilyenkor érkezik A két úr a Gestapótól. A szobalány jött kócosan és reszketett a szótól, Mikor az ajtómon beszólt. Két úr a Gestapótól. Még semmit magán nem viselt A kézzelfoghatóból A pár szó, elsuttogva, így... Két úr a Gestapótól. Pár szó. S minden keverve még Álomból és valóból. De belépett szobámba már A két úr a Gestapótól. Hol van, hol van a rádió?! A „titkos leadó!” Hol?! És házkutatást rendezett A két úr a Gestapótól. Megéltem néha már ilyet, De ez sok volt a jóból. Minden fiókot összetúrt A két úr a Gestapótól. Megvizsgált bútort és edényt, Az ágy alá valótól Vázákig mindent megszagolt A két úr a Gestapótól. Aztán a fürdőszoba jött, A szappan, fogmosópor. Még a vécébe is benyúlt A két úr a Gestapótól. Titkos leadót nem talált, S e szomorú valótól Dühtől torzultan távozott A két úr a Gestapótól. Szekrényemből két rend ruhát — A békéből valókból — S a pénztárcámat lopta el A két úr a Gestapótól. Most már holtan fekszik talán, Agyontaposva lótól, egy német országút porán A két úr a Gestapótól. Ezért most azt kérdem tehát Egy arra haladótól, Ha látja majd, hogy ott hever Két úr a Gestapótól Ki két finom ruhát visel Egy pesti jó szabótól, Hát tudja meg, hogy ez az a Két úr a Gestapótól. A holmim küldje vissza majd, S hogy milyen feladótól Jön a csomag, hát írja rá: Két úr a Gestapótól. S megírni, azért írom ezt, Hogy tudja az utókor, Mit jelentett, mint fogalom: Két úr a Gestapótól.
|