| abstract
| - Egy összegző elemzés szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy a kölcsönösség jelen van mind a majmok, mind az emberszabásúak, mind az emberek élelem-megosztásában. “A reciprocitás (a kölcsönösség) magyarázza az élelem megosztását az embernél és a főemlősöknél, függetlenül a rokonságtól” – jelentették ki Adrian Jaeggi és Michael Gurven antropológusok (University of California – Santa Barbara). “Az összegző elemzés rávilágított, hogy a kölcsönösség meghatározó maradt akkor is mind az ember, mind más főemlősök (élelem)megosztásában, ha egyéb tényezőket is mint a rokonságot, az erőviszonyokat, a térbeli közelséget is figyelembe vettük. Mindezeket tekintetbe véve, nem találtunk lényegi különbséget az emberek, majmok és főemlősök közötti kapcsolatokban” – mondta Jaeggi. Ellenben, jegyezte meg Jaeggi, az emberek élelemért élelmet szoktak cserébe adni, míg az emberszabású majmok az élelmet más szolgáltatásra cserélik, például bundatisztogatásra vagy támogatás megszerzésére a hatalomért vívott küzdelemben. “Eredményeink arra utalnak, hogy egy másiknak nyújtott előny az előnyt adónak is kedvező: vagy azért, mert aki kap, az genetikailag rokona vagy azért, mert valószínűleg vissza fogja kapni az előnyt. Természetesen, az, aki ad, nem gondol tudatosan az előny megtérülésére.” A természetes szelekcióval az emberek történetileg úgy fejlődtek, hogy érzelmi kapcsolatokat alakítsanak ki másokkal, és hosszú távú kapcsolatokat ápoljanak, amelyen belül mindenkinek előnyös a kölcsönösség. “Ezt megerősítette a kutatás: több fajnál kifejlődött az idők folyamán a kölcsönösség.” “Az ember és más főemlősök hosszú távú, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat építenek ki, amelyben az előnyök, amit másoknak adtak, megtérülnek. Ismétlem, ez nem jelenti azt, hogy az élelmet azzal az elvárással osztották meg, hogy visszakapják. Egy egyszerűbb mechanizmus lépett a helyébe, a barátokkal megosztják az élelmet.” Az embernél táplálékcsere fejlődött ki – ennek oka az lehetett, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberek zsákmánya esetleges, nem megjósolható. Ha a vadászat sikeres, bőség van, amit meg lehet osztani másokkal. A begyűjtött gyümölcsből is lehet részesíteni másokat. A kölcsönös megosztás olyan, mint a tartalékképzés hiány esetére, biztosítja, hogy senki ne maradjon éhen. “A táplálékmegosztás nem csak növelte az emberi jólétet. Az ember fennmaradása sohasem lett volna lehetséges megosztás nélkül. Nem véletlen egybeesés, hogy a megosztás a legrégebb óta fennálló és legstrukturáltabb dolog az emberek között. Az emberi gazdaság a kölcsönös függőség magas fokával jellemezhető.” A főemlősök között azonban az élelemmegosztás a luxus-kategóriába tartozik: gyakorta kisajátítják a magas rangú, domináns egyedek. Ők az élelemért cserébe szolgáltatást várnak: bundatisztogatást vagy támogatókat (szövetség). Azoknál a fajoknál, ahol a szövetkezés fontos az egyeduralom eléréséhez, például a csimpánzoknál, az élelemmegosztás sokkal gyakoribb, mert a vezetőknek szükségük van támogatókra. A megosztás tehát megerősíti a közösségben a kapcsolatokat, de a segítő viselkedés szintje és változatossága behatárolt az embernél tapasztalthoz viszonyítva. “Az élelemmegosztáson, a bizalmon és a hírnéven keresztül a kockázatok különféle típusainak kezeléséhez kapott az ember közösségi eszközöket – nemcsak a vadászat-gyűjtögetés napi eredményességéhez vagy eredménytelenségéhez, de megszakadásához is: balesethez, betegséghez, váláshoz, halálhoz. A megosztás, tehát, központi szereplő az emberiség történetében: a gyermekek függőségétől a generációk közötti támogatásig, a munkamegosztásig, a kooperációig és az emberi élettartam kiterjesztéséig.” Források:
*
*
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)