| abstract
| - Apródokról dalolj, Múzsa, Smaragd nemből nékem! Izgalmasat, szívderítőt, vagy szomorút éppen. Mikrt hallotam sorjában, hadd mondom el szépen: Miket tettek ez apródok ama nyári héten. Hogy esett meg megmentése a szép csengős hölgynek, S hogy esett meg megjárása beste puffnyák földnek, Miként volt gonosz ötlete Péter fegyvernöknek, S miként volt feláldozása orvos-emberöknek. Kicsi falu Hollókő, de jólépült a vára, Vár tövében, domb tövében apród-tábor álla. Fegyvernöknek és lovagnak hat vala a száma, Apródoknak a táborban öt vala a száma. Magisterek voltak ketten: Anna és Renáta, Bence harcosuk sok ellent már kardélre hánya. A jólcélzó Gábor nyila mindig célt talála, Teste-lelke mindnek ép volt jó Mersének hála. Vezetőjök fegyvernök volt: sárkány-pajzsu Péter. De sokat küldött halálba kardjával, tőrével! Hálás vala az a csapat, melyet ő vezérel, Retteg vala az ellenség, ki ellene lép fel. Legelsőként azzal kezdem: jöttek le a várból, Mikor kiáltást hallottak, nem is olyan távol. Segélynyujtást nem tagadhat, ki nemes és bátor, Pedig tudták, hogy a veszély nem maradhat távol. Amint az úton menének, puffnyák látnak, Két szolgáját, s enszemélyét Furmányos Firnyák. A puffnyákok alig szólnak, csak rájuk rontának, Firnyák áldozatul esik jó Gábor nyilának. Hogy vezéröket elfogták, a puffnyákok futnak, De nem bánják az apródok, mert sokat megtudnak. Hogyha továbbmennek, Firnyák táborához jutnak, Így, hogy ne késlekedjenek, hamar elindulnak. A puffnyákok táborában egy hölgy van kikötve. Csengővölgyi Marissza a becsületes neve. Láthatatlan két magister őt kötéltől mente, De a puffnyák az apródot csúfosan megverte. A puffnyákok elvitték tőlök Merse gyógyítót, Így tengersok sebeire írt senki sem kapott. Negyed órába telt, míg mind új erőre kapott, De míg társok fogságban volt, egyik sem nyugodott. Míg puffnyák-nyomot követtek, a kisasszonyt kérdték. Megtudták: elragadták mellőle a testvérét. Megtudták, keresniök kell egy nagy, rémes bestét. A tündérek helyét tudják, várják meg az estét. De a puffnyák ekkorra már kicsit sem volt távol. De nem is rémült meg egyikük sem a csatától. Három puffnyák pusztula el jó Gábor nyilától, Egy puffnyák pusztult el vala jó Péter kardjától. Hogy a puffnyákot legyőzték, szörny-keresni kezdtek. Anna magister szavára bozótosba mentek. És midőn ott nem találták, földes úton mentek, És midőn ott sem találták, estig hazamentek. Este, mikor lement a nap, rögtön elindultak. Gábor vezetésével ők sokat gyalogoltak. Megtalálták a két tündért, kik furulyát fujtak, De a tündérek szörnyetegről semmit sem tudtak. Viszont azt mondták a tündék, keressenek meg mást, Erdei embert, olyat, ki erdőben mindent lát. Ezután tündér és ember jó éjszakát kívánt, És az apród sereg megint a földutakon járt. Másnap a Gond-hegy tövében meglett, mit kerestek. Feketeköpenyes, félénk erdei emberek. Ők sem látták nyomát vajmi szörnyetegnek, Csak találták töredékét egy régi szövegnek. Régi szöveg többi része fent vala a várban. Két magister megtalálta azokat sorjában, De nem értik a szövegét, ezért voltak bajban, Megfejtésére pedig csak Gáborban volt hajlam. A többiek addig mentek egy megjelölt fához. Erdei ember jelét hasonlítja runához, Nem találják ők meg a fát, de ez nem olyan rossz, Mert, azt mondják, ragyogása elvezet a fához. Kivárják hát az estét, hogy lássák a fényét, Addig Gábor megfejtette a szöveg rejtvényét: A cronica bemutatja a lánglakók népét, Kik uralják tűz melegét, és tűznek a fényét. A lánglakók ősi népe egykor sokan vala. Sőt, talán még Prometheus is közülük vala. De a lánglakóknak később leáldozott kora. Nem tudjuk, hogy egyet is láttak közülük volna. Majd, midőn este lett, a fához menének, Melyen nem találják helyét runa jelének. A fa az egészét köszönheti fényének Nem másnak, mint egyetlenegy kis gyertya fényének. A világló gyertya mellet három mást találtak, Azok mellett ezüsttel kötött botot találtak. Három gyertyát meggyújtván hazafelé indultak, Mikor az események elég rosszra fordultak. Sárkány-pajzsu nagy Pétert orv gondolatok bánták, Nem tudta, hogy mit csináljon: elfujta a gyertyát, És ezzel megölte szegény tudós Annát, Azt aki akkor éppen fogta a gyertyát. Ekkor hátuk megől előlépett egy férfi, Fekete köpeny volt rajta, s izott szeme néki, Ne zavarják többet őt, ő tőlük csak azt kéri, Annát felélesztve őket utolszor segíti. Másnap reggel az erdőben gyakoroltak vívni. Mikor megálltak, volt idő mindenkinek inni. Hazaindultak, de egy hídnál meg kellett állni, Mert egy manószerű alakot láttak ott állni. Aprócska volt az a híd, kis patakon vezet át. Destro manó mégis ott állja mindenki útját. Csak Anna magister kelhett ama hídon át. Ősi jelet ismert, így engedte Destro át. A többiek mit tegyenek? Ötlet egynek sincsen. Csak Renáta magister segít ezen helyzeten. Eszébe jut neki, hogy a patakon átlépjen, Destrónak ez ellen pedig kifogása nincsen. Destro nem csak utat áll, de sok kincse is vala. Az apródok ezeket sorban megvásárola. Ignis sárkány tüze ellen jó vízgömbje vala. A lánglakókról még neki cronicája vala. Volt még egy cronicarészlet, de meg nem szerezék, Mert nem volt már olyan tárgyuk, amivel fizetnék. Merse ekkor enkardjával fölös-vitézkedék, Háta mögül orvul a nagy Destróra támadék. A kard Destrótól araszra az útján meg álla, S véle együtt nagy Destrónak hirtelen kélt lába. Az aprdódok kardjait is elvitte magával, Az orvtámadásért Mersén ő bosszút így álla. Amint mennek hazafelé, puffnyákokba futnak. Két fegyverük vala csupán: harcolni nem tudnak. Így a puffnyákoknak ők cronicarésztt adnak, És minden puffnyákot külön ebédre elhívnak. Ebéd után elindultak: Gábor után Péter. Amaz nyilával harcolhat, emez a tőrével. Destróhoz mennek azért, hogy szóljanak fejével, Mert ki gyakran kalandozik, kell annak a fegyver. Ahogy mennek nagy Destrónak hídjához elérnek. Merse feláldozá magát szavára Péternek, Mikor ő összerogyá, őt arrébvivének, Ezután az aetherből nagy Destro jelené meg. Merse sebét nem helyesli, de van javaslatja: Visszakapja kardját az, ki elszórakoztatja. Merse ennen testhibáit néki megmutatja, Péter verssel, Gábor tánccal őt megmulattatja. Visszakapja mind a kardját, egynek van hiánya: Destro manónak van számokra sok hasznos tárgya, De ezeket, mint délelőtt, most sem ingyen ádja, Mindnek megvan, nem is olcsó, az ő maga ára. Gábort küldé nagy Péterrel kék virágot szedni, A többiek ott próbáltak kincset adni-venni, De Destróból ők csupán azt tudták kiszedni, Erdő bölcsét, nagy Hóbajuszt hol lehet fellelni. Virágokat végül Anna, s Merse szedett néki, Finomságot Gábor cserkész hozott vala néki, Destro Ignis ellen mindenfélét adott nékik, Most szükségük már aligha lesz bármire nékik. Másnap reggel elindultak Hóbajuszt keresni, De az utat, mi odatart, nem tudták fellelni. Megtaláltál nagykésőn, min végig kellett menni, De a beste puffnyák földön által kellett menni. Ahogy mentek, felfigyelt rájuk egy puffnyák őrszem, Így esett meg, hogy a puffnyák ott várt rájuk készen. De támadhat lomha puffnyák akármilyen bőszen, Az apródoknak így is nagy győzedelme lészen. Még két puffnyák őrhely volt, de ott már nem harcoltak, Köszönhették ezt pedig ők jó Gábor nyilának. De a másik őrhelynél Anna feszült az íjnak, Úgy lőtte át a puffnyákot, hogy az meg sem szólalt. Amidőn lenyilaztatott egész puffnyák őrség, És amidőn elhagyták a csúf puffnyákok földjét, És amidőn megjárták Hollókő hegyét-völgyét, Megtalálták Hóbajuszt, hatalmas erdő bölcsét. Nem tud ő Ignisről semmit, mások viszont tudnak, A homunculusok által sok tudáshoz jutnak. Ők az egész erdőben tizenketten maradtak, Szerencséjöknek kell lenni, ha rájokakadnak. De mily szokatlant láttak, mielőtt elmenének! Hóbajusz Destróvá vála bajuszát levéve. Hogy ide átküldte őket, annak miértelme? Nem tudta azt semelyik, de nem is érdekelte. Délután elindultak homunculust keresni. Nem sokáig, a Gond-hegyig kellett csak elmenni, A homunculusokhoz két követet küldeni, Gábor cserkésznek, Anna magisternek kell menni. A homunculusokat nehéz volt szóra bírni, De megtudtak mindent, amit meg akartak tudni: A faj három maradékát mesterük élteti, Ne zargassák, nem kéne hát észak felé menni. Megtudták hát azt, hogy hol van a nagy Ignis mester, Nagy ára volt, leginkább az, amit Destro vett el. Most tudták meg, hogy Destrótól igaz nem hangzott el, Még szerencse, hogy más dolgot nekik nem adott el. Másnap Marissza kisasszony buzdította őket, Hogy megnézzék, mit mondtak, az északi hegyeket, Mert ő most már tétlenül tovább bizony nem ülhet, Hogyha nem kísérik őt el, akkor egyedül megy. Őt veszélynek nem hagyhatja egyik se kitenni, Így hát kénytelenek valának őt elkísérni, Kényelenek voltak véle észak felé menni, Hogy a kisasszony tudja a testvérét keresni. Amint elértek a helyre, mit nekik tiltottak, Hátulról puffnyákok jöttek, de nem támadtak, Sőt, midőn feléjök mentek, azok elfutottak, Így hát vélük követik fegyver nélkül tárgyaltak. A bozótban találtak ők három égő gyertyát, Nem tudták eldönteni, hogy fújják, vagy ne fújják, De Renáta megpróbálta elfújni a gyertyát, De nem sikerült neki, mert majdhogynem meghalt. Ezután e gyertya lobbant, és mind elaludtak, Mersének sikerölt ébren maradni csak, Mert rajta, gyógyító lévén, nem fog a varázslat, Így történt meg, hogy egyedül ő ébren fennmaradt. Ekkor jöttek a puffnyákok: Firnyák és bandája, Ők rontának a fél-kábult apródokra rája, Egy puffnyáknak sem akkor komolyabb kára, De az apródok közül puffnyák sokat levága. Ekkor történt meg az, hogy robbant egyet a gyertya, Ledöntött embert-puffnyákot. Péter maradt állva. Ő maradt állva egyedül, és ezt kihasznála, Egy pillanat, s minen puffnyák fegyver ott volt nála. Rendbe jött apród és puffnyák jó tíz perc multával, Akkor derült ki az, hogy a puffnyák ott mit akar: Marissza kisasszonnyal Firnyák sok kincset akar. Marissza becsapta őket, ez sokat felkavar. A puffnyák fegyvere nélkül jó hamar elfutott, Az apród puffnyákok fegyverével hazajutott, Minden apród és fegyvernök tanulsághoz jutott: Ne bízz senkiben, míg őszinteségét nem tudod! 2013. evi lovagvar tabor cronicaja Kategória:Táborok Kategória:Dalok Kategória:Kultúra
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)