| abstract
| - „Aleister felkérésére megpróbálom összeszedni, amit Bocskai István államáról tudok. Nem volt könnyű feladat. Senki nem tudott semmit, senkit nem érdekelt, hogy mi történik itt, ezért személyesen kellett beutaznom. Meglepően udvariasak voltak velem, bár azt a lenvászon hosszúkabátos, mosolygós ork fiatalembert, aki „feltűnés nélkül” követett, csak ritkán tudtam lerázni. Összvissz háromszor két hét alatt. Sajnos a megvesztegetéses módszer nem működött, csak az „őszinte” érdeklődés és elismerés hangjaira nyíltak meg kissé. Tessék, ennyi mindent tudtam kihalászni a manuális nyilvántartásokból. Szeretném megköszönni KLM-nek a segítséget, akitől a BM lőfegyvergyártási tevékenységére nézve sikerült adatokat szereznem. Himilkó” Kelet Árnyai Bocskai néven is ismert az egykori Magyar Köztársaság északkeleti részén kialakult önálló állam. Nevezik Metahumán-Paradicsomnak, Bocskaiországnak, Szabad Szabolcsországnak, de az Ámítások Földjének is. Történelme hosszan és sokáig a Magyar Köztársasággal volt közös, annak szerves részét képezte, még az Ébredés utáni időkben is. Aztán 2038-tól ez az összefonódás egyre inkább fellazult, névlegessé vált, majd 2045. június 1-től ténylegesen is függetlenné vált, amikor az Országzászló téren akkori – és jelenlegi –vezetője, Bocskai István kikiáltotta függetlenségét. De lássuk szép sorjában az idáig vezető okokat: Szabolcs megye a XX. század során végig az ország egyik legelmaradottabb, legszegényebb vidéke volt, és nem volt ez másképp az új évezredben sem. A sovány, sívó homok nem nyújtott biztos megélhetést, ipar pedig sokáig egyáltalán nem létezett, ezért sokan vándoroltak el innen. Egyesek az ország más vidékeire, mások végleg elhagyták az országot, végállomásuk többnyire az USA vagy Kanada volt. Helyükre a Szabolcsnál is elmaradottabb, „keletibb” területekről, Romániából, Ukrajnából érkeztek többnyire magyar anyanyelvű bevándorlók, menekültek. Az Európai Közösséghez való csatlakozás sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem indult be a várva várt fejlődés. Az illegális, féllegális szemétbehozatal fokozottan érintette a térséget. Az ellenőrzésmentes áruforgalom miatt a közösségen belüli szemétlerakóhelyek jöhettek csak számításba, a kései csatlakozó csóró államok számára pedig ez egy könnyű pénzszerzési lehetőségnek számított. Eleinte – amíg a kenőpénzek utat találtak a Kijev és Moszkva bőrfoteljeiben terpeszkedő nadrágok zsebeihez – a szabolcsi lerakatok (Napkor, Penészlek, Kocsord) csak átmeneti tárolásra szolgáltak, a mocsok végső állomása az orosz északi flotta majaki, szeveromorszki, szevmorputyi atomtemetője és nukleáris fegyvereket leszerelő részlege volt. A sokszor hónapokig fizetetlen orosz fregattkapitányok sokáig hallgattak, cserébe a nekik lökött alamizsnáért, de az a fránya sajtó! Miután kibukott a balhé, lőttek a szeméttovábbításnak, és mivel a szerződést a magyar partner nem akarta felmondani, a hulladék helyben halmozódott föl. A legelőször lezárt, toxikussá nyilvánított terület Napkor környéke volt, Nyíregyházától keletre. A 2014-ben megindult visszamocsarasodás felemásan érintette a vidéket. A folyóvölgyekben jelentősen felgyorsult a folyamat, ugyanakkor a Nyíri-homokhát erőteljes sivatagosodása is elkezdődött. A kényszeröntözések sóssá tették a földeket, amelyek művelésével fel kellett hagyni. Ugyanakkor tért nyert a vadon is. A műveletlenül hagyott földeket újra birtokba vette az erdő, akárcsak a mocsaras részeket, csak a homokbuckák állították meg terjedését. Ezzel egyidőben a Szamos, a Tisza és a Kraszna olyan mértékben szennyezetté vált, hogy már a közelükbe sem lehetett menni védőfelszerelés nélkül. Ebben nem csak a magyar telepeknek, hanem a romániai – többnyire ausztrál érdekeltségű – bányavállalatoknak, az Auromnak, az OCM-nek és társaiknak is komoly szerepük volt. A goblinizáció a megyei lakosságot erősebben érintette, mint az ország más részeit. Talán az erősebb szennyezettség, talán a kissé eltérő kabar génállomány miatt. A honfoglalás korában a fekete-magyarok titokzatos csoportja élt e vidéken, akik mögött sokan a kabarokat sejtik. A Zöld Uralom gazdasági csődje a gyenge helyi ipart is leamortizálta, a helybeliek nagy részét elvándorlásra késztette, de helyüket pótolták a Románia, Ukrajna és Szlovákia fajtörvényei elől menekülő metahumánok, többnyire Trollok és Orkok. Az infrastruktúra fenntartására azonban egyre kevesebb pénz jutott. Egyesek pereket indítottak – egész Magyarországra igaz volt ez, mint tudjuk –, hogy az Európa Bíróság kényszerítse ki a Magyar Államtól a ratifikált természetes és épített környezet védelmére vonatkozó rendeletek végrehajtását, illetve az irányelveknek megfelelő jogszabályok megalkotását, de az ítéleteket nem hajtották végre, nem volt miből. Maradt minden úgy, ahogy volt. A helybeli lakosság a központi kormányzattal először a turulista uralom idején került összetűzésbe, annak faji megkülönböztető jellege miatt. A rendszer megdöntésében nem kis szerepet játszottak a Kiss János és Mészáros Zsolt – mindketten trollok – vezette csapatok, amelyeket az ukrán és román kormány is pénzelt eleinte. Az ezt követő uralom alatt a helyzet konszolidálódott, és néhány üzemben a gyártófolyamatok is beindultak, így újra kezdett termelni a Taurus, a MOM és az Alkaloida is. Elkezdődött a lassú gyarapodás, ám a remény néhány év múlva szertefoszlott, amikor a saját belső feszítőerő által hajtott iszlám támadást intézett Magyarország ellen. Nem Magyarország volt a cél, mint tudjuk, de útba esett. A Moszlim Invázió harcosainak nagy része nem arab volt, hanem bosnyák, albán, pomák és török. Az egész modern népvándorlás az Arab-félszigetről indult. Az ottani lakosok nem hódítani akartak, hanem egyszerűen csak életben maradni. Törökország nem fogadta be őket, így a menekültek fegyverrel törtek utat maguknak. Az összecsapások kezdetén mindenki a modern és erős török hadsereg győzelmét jósolta. De nem így történt. Sokan próbáltak már választ találni erre, a kurdok lázadásától Görögország törökellenes magatartásáig sok oka lehetett a török kudarcnak, de a lényeg: az arabok megszállták Anatóliát, a törökök pedig megindultak részint a Kaukázus, részint Európa felé. Elsöpörték a törökellenes Bulgáriát, Görögország azonban brit és francia segítséggel ellenállt. Bulgária déli és keleti része ekkor már pomák volt (mohamedán délszláv, macedón, bolgár anyanyelvvel). Ezek a tömegek indultak meg bosnyák, török és kis számban arab hitsorosaik segítségével észak-északnyugatra, Szerbia, Románia, majd később a Duna-medence ellen. A háború ekkor kezdett vallási jelleget ölteni, a konyai imám csak ezt követően hirdetett dzsihádot. Rumélia igazhitűjei csak ekkor kaptak támogatást Ázsiából, ahol a forrongó muszlim világ lassan már kezdett megnyugodni. Szabolcs megye lakosai jelentős részt vállaltak a harcokban. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint hogy külön Szabolcs Vezér hadtestet hoztak létre a romániai fronton, így alakult meg az I. és II. Magyar; valamint a Szabolcs Vezér hadtest, ez utóbbi a megye trolljaiból, orkjaiból, kis részben egyéb lakosaiból lett toborozva. A Dés–Nyírőhegyi ütközet után a Szövetséges Vezérkar a hadtestnek, mely a hatnapos ütközetben élőereje 70%-át elveszítette, de tartotta magaslati pozícióit a nehéztüzérségi tűzben és a Palesztín Gárdahadsereg ismétlődő rohamai ellenében is úgy, hogy az utolsó két napon már muníciójuk sem volt, kollektíven a Dicsőség Lobogóját adományozta, mely ma is a Nyíregyházi Elnöki Palota féltve őrzött kincse. Állítólag mágikus fókuszpont, és adományozása nem kizárólag elismerés volt, hanem egy távolabbi terv része. Érdekes mindenesetre, hogy a Fű ébredése nem érintette a Tiszántúli alföld szerves részét képező Szabolcsot, ott a homok, a mocsár, a vadon és a toxikus mezők maradtak az urak. A Társasági Tanáccsal kötött szerződés elhozta a békét, és egyben biztos bevételi forrástól fosztotta meg az egyre inkább a katonáskodást főfoglalkozásnak tekintő szabolcsiakat. Bocskai István ekkor ezredes volt a Szabolcs Vezér hadtestben. Mindenesetre a Tanácsot nem érdekelte Kelet-Magyarország, ezért a hadtest túlélői zsoldosként keresték kenyerüket a kibontakozó lengyel–orosz, ukrán, majd ukrán–orosz és ukrán–nomád háborúkban. Bármily hihetetlen is, de az ezredparancsnokok jelentős összegekhez jutottak e szerződések révén. Az egyszerű katonák persze nem gazdagodtak meg, de családjaiknak sem kellett az éhhaláltól tartaniuk. A központi kormányzatot nem érdekelte Kelet, a katonai vezetők pedig egyre inkább vérszemet kaptak és teljes önállóságot akartak, ezért az ezredesek közül a legnagyobb hatalomra szert tevő Bocskai István 2045-ben kikiáltotta a Szabad Szabolcsországot, ami minden magyar otthona, és magára vállalta az Újraegyesítést, a multik megrendszabályozását, egy igazságos társadalom megteremtését. Nem szokás komolyan venni Bocskait, de a tény, hogy állama talpon tudott maradni, sőt terjeszkedni is tudott, mindenképp elgondolkodtató. Az új államban Bocskai és tanácsadója, Kalenyák Gábor, megszervezték a közösségi munkát, a termelést, és sikerült egységbe kovácsolniuk a lakosságot, amely bevándorlókkal pótolta a zsoldosszerződésekkel vállalt kötelezettségek teljesítése közbeni nem lebecsülendő vérveszteséget. 2047-ben Szabolcs beavatkozott az Erdélyi Köztársaság és a belőle kivált Kárpáti grófság közötti polgárháborúba, amely darabjaira szakította az erdélyi területeket. 2048-ban a Ruszin Karpatszkaja kinyilvánította függetlenségét Ukrajna maradványaitól, amelynek elég gondja volt a nomádokkal, kozákokkal és a krími paraseregekkel a Donyec-medence gazdag érclelőhelyei feletti uralomért, ezért tényleges köztársasági csapatokat nem küldött, de Bocskait felbérelte egy támadásra. Bocskai rá is támadt Karpatszkajára, és sikerült elfoglalnia Kárpátalja síkvidéki részének nagy hányadát 2048 augusztusának első hetében. Ezt követően azonban a ruszinok ellentámadásra indultak a huszti síkon, és csak komoly véráldozattal sikerült őket megállítani. De ekkor új veszéllyel kellett szembenézni mindkét hadbanállónaka. Az újbolgár–török törzsszövetség a délorosz sztyeppén nyugatra sodródott, és mivel a Moldvát uraló újkun törzsek túl erősek voltak, északon pedig az Ukrán állam zárta le az utat, ezért Karpatszkajára törtek. Bocskai tárgyalásokba kezdett ellenfelével, és 2048. szeptember 17-én megkötötték az Ilosvai Egyezményt, egyrészről Bocskai, másrészről a Gorgán testvérek, Andrej és Dmitrij, akikről sokan úgy tartják, hogy valójában felébredt lények, és ők Karpatszkaja urai. Egyéb vélemények szerint Karpatszkaja igazi urai mások, a Gorgánok csak az ő bábjaik. Tény, hogy az Uzsoki, Vereckei és tatárhágói csatában a szabolcsi–ruszin seregek megállították a nomádokat, aztán a visszavonulókat Turkánál körülzárták és szinte teljesen megsemmisítették. Ettől kezdve békés, szinte baráti kapcsolatok fűzik össze Karpatszkaját Szabolccsal, és ettől kezdve tűntek fel a szabolcsi csapatok között a Fizikai Adeptusokfizikai adeptusok is. 2050-től kezdődött meg a Kelet-Nyugat Sztráda Rt. (EWHiCo Ltd.) által kivitelezett sztrádaépítés, amely Budapesten keresztül kötötte, köti össze a donyeci ércmezők és a Transzurál nyersanyagait a nyugat termékeivel. A sztráda 2055-re készült el, a nagyobb forgalom mostanában indult meg rajta. Időközben, 2053-ban Szabolcs megszállta a Magyar Köztársaság nomádok lakta néhány négyzetkilométeres részét, amely a sztráda nyomvonalában feküdt. Bocskai csapatait néhány multi által pénzelt zsoldoscsapat is támogatta a rövid összecsapásban, amely kompromisszumos békével zárult. Bocskai megszerezte a sztráda Polgár és Nagycserkesz közötti szakaszának ellenőrzését, cserébe azonban átengedi a Magyar Köztársaság célszállítmányait területén, sőt kíséretet is biztosít számukra. Ezen túlmenően a Verecke felé és onnan Turánia felé vándorló nomád nemzetségeket egy biztonsági sávon keresztül átengedi Szabolcson. 2054-ben Bocskai megpróbálta megszállni Polgárt és környékét, de a Társasági Tanács ezt már nem tűrte, és az általuk bérelt, névlegesen a Magyar Köztársaság zászlói alatt harcoló csapatok megvédték Polgárt, sőt Bocskai elveszítette a Tiszától nyugatra eső területeit. A konfliktust elsimították a simabeszédű céges diplomaták. Ezt követően Bocskai hadserege az erdélyi államok újabb konfliktusába avatkozott bele, és megszállta a 19-es Román Kiemelt Főút (kétsávos) Nagykároly környéki szakaszát, elragadva azt a fajgyűlölő Szilágysomlyói Államtól. A Szatmárnémeti Államtól nem sikerült elragadni a 19-est, de néhány km2 területnyereséget itt is elért. A román piacon érdekelt cégek ezt a terjeszkedést elismerték, de csak azzal a feltétellel, ha Bocskai csatlakozik az Erdélyi Államszövetséghez, a történelmi múltra hivatkozva. Ebbe Bocskai belement, és mint többször is nyilatkozta, ezzel a Román Állam bomlását igyekszik felgyorsítani. Tulajdonképpen az üzemeltető cégek jobban járnak Bocskaival, aki szavatolni tudja a sztráda biztonságát, és mindezt igen olcsón. Bocskai támogatja a nemzeti királyság híveit, maga is annak vallja magát. A köztársasági államformát addig kívánja fenntartani – saját állítása szerint –, míg egy jogos trónigénylő fel nem lép. Magát e címre méltatlannak tartja, az Egri Konzílium 2055. februári felkérését, hogy legyen ő a királyjelölt, és követelje vissza a jelenlegi Látszatmagyarországtól a koronát, szintén emiatt utasította vissza. Ettől függetlenül a környező magyarországi vidékek, főleg Borsod metái között igen nagy respektusa van a troll hadúrnak, és jók a kapcsolatai a Lengyel Köztársasággal is.
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)