| rdfs:comment
| - Az égből apokaliptikus zúgás árad! Itt a vég? Vagy csak egy rézfúvós gyakorol két háztömbbel arrébb? Példa "titkozatos égi hang"-ra:
- Ahol azt hinné az ember, hogy mélységesen mély a csend, ott bizony ezer éve, vagy még régebb óta fura hangok, neszezés, zaj hallható. Egyik ilyen hely a sivatag, ahol nappal felforrósodik, éjjel pedig lehül a levegő is, és a homok is. A levegő hőmérséklete nappal sok esetben a hatvan Celsius-fokot is meghaladja, a homoké pedig eléri a kilencvenet is, hogy aztán éjjel nulla fokig hűljön. Ez óriási megterhelés az ott é1ő emberek szervezetének. De most nem a megterhelésről lesz szó, hanem arról, hogy "zenél a sivatag". Minden bizonnyal a hőingadozásnak köszönhetően. Vagy lehet, hogy mégsem amiatt? Az mindenesetre tény, hogy a köves sivatagban minden reggel jól ismert jelenség, hogy napfelkelte után, amikor a hideg enyhülni kezd, a kövek furcsa, pattogó hangot hallatnak. Ez a "hajnal zenéje"
|
| abstract
| - Az égből apokaliptikus zúgás árad! Itt a vég? Vagy csak egy rézfúvós gyakorol két háztömbbel arrébb? Példa "titkozatos égi hang"-ra:
- Ahol azt hinné az ember, hogy mélységesen mély a csend, ott bizony ezer éve, vagy még régebb óta fura hangok, neszezés, zaj hallható. Egyik ilyen hely a sivatag, ahol nappal felforrósodik, éjjel pedig lehül a levegő is, és a homok is. A levegő hőmérséklete nappal sok esetben a hatvan Celsius-fokot is meghaladja, a homoké pedig eléri a kilencvenet is, hogy aztán éjjel nulla fokig hűljön. Ez óriási megterhelés az ott é1ő emberek szervezetének. De most nem a megterhelésről lesz szó, hanem arról, hogy "zenél a sivatag". Minden bizonnyal a hőingadozásnak köszönhetően. Vagy lehet, hogy mégsem amiatt? Az mindenesetre tény, hogy a köves sivatagban minden reggel jól ismert jelenség, hogy napfelkelte után, amikor a hideg enyhülni kezd, a kövek furcsa, pattogó hangot hallatnak. Ez a "hajnal zenéje". A homok viszont nem zajong. Ott valami egészen más hallatszik. Ázsiai vándorok már másfél évezreddel ezelőtt leírták, hogy a homokdűnék néha olyan hangot adnak ki magukból, mintha valami történne odalenn, a mélyben. A homokra fekvő ember olyan hangokat hall, mintha tenger hulláma csobogna, állatok vágtatnának, vagy több kilométeres mélységben embercsoportok trappolnának... Lehet, hogy valaki most azt gondolja, a valóságban semmilyen zaj nincs, csupán a felizgatott idegrendszer miatt hallucinálnak a sivatag vándorai. Vagyis nem a Föld produkál hanghatást, hanem a figyelő ember tudata, tudatalattija, vagy érzékszervei produkálnak hangokat. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Akadtak már kutatók, akik - Ausztráliában és másutt is - érzékeny műszereikkel fogni és regisztrálni tudták a homoksivatag hangjait (és nemcsak a homokét). Sőt, már tudományos igényű magyarázat is született, bár ez korántsem teljes és kimerítő. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a homokdűnék mélyén a finom szemcsék milliárdjai ugyancsak mozgásban vannak. Talán mert így követik a Föld forgását, vagy a mélyből jövő rezgéseket. Ez a vibráció okozza a hanghatásokat. Mások geomágneses erőnek, vagyis a Föld mélyében lévő mágneses erőknek tulajdonítják e hatásokat. Akadnak, akik attól sem riadnak vissza, hogy a lemeztektonikával hozzák összefüggésbe. Szerintük a Föld nagy lemezei (némelyik kontinensnyi méretű) mozognak, s e mozgás adja a hangokat. Sokan viszont azt is hallották - a többi között maga Darwin is, amikor világ körüli úton járt -, hogy a homok nemcsak finom és halk hangokat hallat, hanem nyüszít, bömböl, olykor fütyül is. És nem viharban, hanem teljesen nyugodt, szélcsendes időben. Egy angol fizikus ekként írta le a tapasztalatait: "éjszaka olyan zaj támadt, mintha egész tömeg ember lenne valahol a közelben. Mintha a sokadalom kiabálna, topogna." A tudós által igen találóan "vibráló morajlásnak" nevezett, összefüggő, pillanatnyi szünetet sem tartó zaj olyan hangossá vált, hogy társával csak kiabálva tudott szót érteni. Mindkettőjüknek az volt az érzése, hogy valahol a föld alatt, valamilyen ismeretlen erő által gerjesztett erő vonul el. A kibírhatatlan zaj ugyanis alig pár percig tartott, aztán (ahogy a megfigyelők feljegyezték) mindez "tovagördült", vagyis elment másfelé. Dél-Afrikában és másutt olyan zajról beszélnek az ott lakók, mintha az ég dörögne valahol a távolban, és annak mintegy megszűrt, finomított változata jutna el hozzájuk. Nem kétséges tehát, hogy valami történik a jó öreg földgolyó belsejében, ami a felszínhez közel ilyen különös hanghatást vált ki. A Föld mélye azonban még őrzi ezt a titkot. Így lesz mit kutatniuk az utódainknak is. Nemere István Forrás: (Tvr-hét 1997/24)
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)