| abstract
| - 738. épület koordinátája: [439,105] Belépsz az ósdi kapun. Óvatosan körbejárod a torony földszinti termeit, de semmi érdemlegeset nem találsz. A központi csarnok teteje leomlott, de az oldalfalán egy csigalépcső fut körbe, ami az emeletre vezet. Lassan fellépdelsz rajta, és a fokok eközben vészesen nyikorognak a súlyod alatt. Az emeleten egy patkó alakú szobát találsz, ahol már mindent vastagon belepett a por. A mennyezet felét itt is megemésztette az idő, a tiszta égbolt vigyorog rád a résein. A szemlélődésből egy kopasz, tetovált koponyájú ryuku férfi riaszt fel. Egy lidérc! - ismered fel, és a fegyvered után kapsz, ám a fickó felemeli légies kezét, üres tenyerét mutatva feléd. Aztán alig észlelhető tapogatózását érzed az agyadban. Aham! Valamit nyilván közölni akar veled. Eleinte bizalmatlan vagy, de aztán győz a kíváncsiság. Hagyod a tudatát áthatolni az elméd pajzsain. - Üdvözöllek, idegen. Szakamó vagyok, e városka főmágusa. Nem, ne nézz ilyen hitetlenkedőn, én pontosan tudom, hogy a testem már rég elporladt e romok között! Nem vagyok olyan tudattalan kísértet, mint azok, odakinn - biccent a fejével az utcára néző, keskeny ablakrés felé. Lassan enged benned a feszültség, és az idős, köpenyes férfi - ha bizalmat nem is ébresztett benned - támadásától már nemigen tartasz. - Mit akarsz tőlem? - fogalmazod meg a kérdést, te is gondolatátvitelt használva ehhez. - Segíts nekem visszatérni az élők közé, hogy ezt a szerencsétlen várost is megmenthessem a kárhozattól! Én képes vagyok életre kelteni a várost, minden lakójával együtt. Ha megteszed, amit kérek, gazdagon megjutalmazlak érte. Némi gondolkodás után úgy véled, az ajánlat megfontolásra érdemes. - No és mit kellene tennem pontosan, mágus? - sugallod felé a kérdést. A szellem arca felderül, és máris sorolni kezdi: - Hozz nekem 2 azuka vesét, 2 kígyónyelvet, 3 kajmánhúst, 6 terrathua levelet, 3 üveg rumot, 3 anguaxin váladékot, 6 póklábat és 5 pavhalka gumót! Ha sikerrel jársz, és elhozod az alapanyagokat, már csak a visszatérésemhez szükséges főzetet kell elkészítened a számomra. Ennyi az egész. - Hm. Értem, de erről a pavhalka gumó nevű izéről még sosem hallottam - mondod, de ezt már fennhangon, ugyanis mire idáig jutsz, az egykor volt főmágus szőrén-szálán eltűnik. Kétséggel vegyes izgalom jár át, mikor flegmán búcsút intesz a helynek. Megpróbálsz az előtted álló feladatokra koncentrálni, de a lelked háborog. Aztán erőt veszel magadon, és nagyot sóhajtva kicaplatsz a romos mágustorony ajtaján. [5 pontot használtál fel, van még ...] Belépsz az ósdi kapun. Mindent úgy találsz, ahogyan legutóbb hagytál. Az egykori főmágus varázslótornya csendes, és elhagyatott, ám te sokkal rutinosabb vagy annál, mint hogy bedőlj a látszatnak. Szakamót kezded szólongatni, miközben az emeletre futó csigalépcsőre hágsz. Lehet, most is itt van valahol. Mesélsz arról, hogy mi mindent láttál kalandjaid során. - Áhh! Ez az! Mindent elhoztál, hűséges szolgám? - lelkendezik a főmágus-lidérc, és anyagtalan kezével legszívesebben máris felmarkolná a padlóra kipakolt holmikat. [74400 tapasztalati pontot kaptál.] Végignéz a komponenseken, aztán valamivel komorabb hangot hallasz az elmédben: - Gondoltam, hogy pavhalka gumót nem fogsz találni. Sajnos a csámpás pavhalka nagyon ritka jószág, én is csak néhány helyet ismerek, ahol megtalálható. Most figyelj erősen! - hallod, aztán hirtelen egy labirintus képe jelenik meg előtted. - Menj el ehhez a kúthoz, ereszkedj le belé, és hozd el nekem a hiányzó öt pavhalka gumót! Készülj fel rá, hogy víz alatt kell majd mozognod! - figyelmeztet Szakamó, aztán figyelmét már a tervezgetés köti le, és elgondolkodva visszatér a semmibe. Ez a 161. labirintus térképe. A bejárat innét keletre 90, északra 78 mérföldre található. Kétséggel vegyes izgalom jár át, mikor flegmán búcsút intesz a helynek. Megpróbálsz az előtted álló feladatokra koncentrálni, de a lelked háborog. Aztán erőt veszel magadon, és nagyot sóhajtva kicaplatsz a romos mágustorony ajtaján. [5 pontot használtál fel, van még ...] Belépsz az ósdi kapun. Mindent úgy találsz, ahogyan legutóbb hagytál. Az egykori főmágus varázslótornya csendes, és elhagyatott, ám te sokkal rutinosabb vagy annál, mint hogy bedőlj a látszatnak. Szakamót kezded szólongatni, miközben az emeletre futó csigalépcsőre hágsz. Lehet, most is itt van valahol. Mesélsz neki legutóbbi kalandjaidról. - Áhh! Ez az! Mindent elhoztál, hűséges szolgám? - lelkendezik a főmágus-lidérc, és anyagtalan kezével legszívesebben máris felmarkolná a padlóra kipakolt holmikat. [148800 tapasztalati pontot kaptál.] Látva a pavhalka gumókat a korábban összeszedett komponensek mellett, Szakamó elégedett kacagása csendül az elmédben. - Belátom, tévedtem veled kapcsolatban, idegen, mégiscsak hasznodat látom. Most fogj hozzá a főzet elkészítéséhez, és ne késlekedj! Amott a hátsó helyiségben találsz egy főzőüstöt, és a bútorokat nyugodtan eltüzelheted. Remélem, vizet hoztál! - vetődik fel a kérdés a főmágusban, miközben máris előre suhanva mutatja az utat. Sietve összekapkodod a hozzávalókat, és loholsz a nyomában. A főzőüst valóban ott van, ahol mondta, és a néhány törött bútor is biztosan elegendő lesz az üst felhevítéséhez. Nagyszerű! Sietve készülsz a munkához, és az egykori főmágus kritikus megjegyzésekkel kíséri minden mozdulatod. A kotyvalék hamarosan fortyogni kezd, és a szaga, nos, talán meg sem tudnád fogalmazni, milyen undorító! Amikor javában forr a főzet, Szakamó egyszerűen fölé libben, és elkezdi magába szívni annak gőzeit. Elhátrálsz, mert szörnyű balsejtelem ébred benned. Aztán a lidérc felkacag, és te teljesen megbénulsz. Mire ráébredsz, hogy te is a rituálé fontos része vagy, már késő. A delejes kacagás teljesen megbénít, és képtelen vagy megmozdulni. Csak pislogsz nagy riadtan az anyagiasulni kezdő főmágus felé. A kacagás erősödik, és kétségbeesve érzékeled a lelkedbe kapaszkodó gonosz bűbáj erejét. Mintha a varázslat megpróbálná kicibálni a testedből! Hibáztam - ismered be, és beletörődsz, hogy sajnos, ilyen csúful kell bevégezned. A látásod elhomályosul, és görcs áll az agyadba. Jaj, hogy fáj! Mintha szét akarna robbanni az agyad. Szakamó egyre határozottabban próbál lelket cserélni veled, és a sajátod birokra kel az övével. A világ furcsán szétesni látszik. Egyszerre szemléled a saját szemeddel, és a lidércével. Még az emlékeitek is összevegyülnek. Egy várost látsz, egy virágzó, lüktető várost. Pont olyat, mint amilyen odakint terül el. Aztán vált a kép, és ezt a szobát látod, de épen, és gazdagon berendezve. A padlón hatágú pentagramma izzik, a csúcsain parázstartó lüktet, és... az idézőkör közepén egy démon kezd alakot ölteni! Egyre nő, egyre magasodik. Az izmok sorra rátelepszenek a testére, miközben Szakamó, vagyis te, folyamatosan kántálsz... és látod. igen, jól látod a szerencsétlen lelkeket, amint a nekromanta mágiának engedelmeskedve besuhannak a falakon át, egyenest a démon testébe! Ekkor váratlanul felébred benned a vérbeli kalandozó, és kényszeríted magad, vagyis Szakamót, hogy a kincseire gondoljon, a vagyonára. Igen! Megpillantod a lejáratot, ami pont itt, a torony alagsorából nyílik. Micsoda felfedezés?! (Lásd lentebb!) Szakamó kacagása hirtelen eszelőssé változik, és egyszerre hallod az elmédben, és már a füleddel is! - Te átkozott, ostoba kontár! Valamit kihagytál a főzetből!!! - harsogja, és félig már anyagiasult testét egyre gyorsuló ütemben rángatja a bűbáj, a lelkedre nehezedő nyomás pedig eközben fokozatosan enyhül, aztán teljesen elenyészik. A padlóra rogysz, és tekinteted a szomszéd szobában felejtett komponensre téved. Kaján vigyor terül szét az arcodon. - Figyelj rám, te eszement, barbár! Félig sikerült életre kelnem, de a hatás még nem teljes. Az eljárást nem lehet sem folytatni, sem megismételni, ezért más utat kell választanom. Eredj, és hozd el nekem Kjotoannam plazmáját! Ezen kívül szükség lesz a yuong tűzsárkány és a cseng hósárkány 6-6 pikkelyére és egy stabil mágiakőre, megértetted? Ja, 3 aszott drakpikkely majdnem kimaradt a felsorolásból! Most pedig hordd el magad, te szerencsétlen, amíg haragomban el nem taposlak! Hm... végre magadra maradtál a gondolataiddal! Nem hagyhatod, hogy Szakamó a te lelked árán térjen vissza teljes valójában az anyagi létbe. Nem akarsz te is agyatlan lidérccé változni! Tenned kell róla, hogy ezt elkerülhesd! Vagy nem teljesíted, amit kért, és a romos mágustorony közelébe se mész a jövőben, vagy pedig... Igen! De hogyan lehetne elpusztítani egy ilyen nagyhatalmú mágust? Valahogy talán a szertartásba kellene belepiszkálni. Egyszer már bejött, talán még egyszer át lehetne verni. Azzal semmire sem mégy, ha megint kihagysz valamit, talán a fizikai testet kellene végleg tönkretenni. Valamilyen mérgező anyag kellene ide, ami elég erős egy lidércmágus megöléséhez! Talán ha fél tucat teriád mérget kevernél a főzetbe, az megölné, de ha túléli, akkor is legyengíti annyira, hogy meg tudd ölni. Igen, így lesz jó - határozod el, és már a részleteken kezdesz agyalni. Ez a 162. labirintus térképe. A bejárat innét 0 mérföldre található. Kétséggel vegyes izgalom jár át, mikor flegmán búcsút intesz a helynek. Megpróbálsz az előtted álló feladatokra koncentrálni, de a lelked háborog. Aztán erőt veszel magadon, és nagyot sóhajtva kicaplatsz a romos mágustorony ajtaján. [5 pontot használtál fel, van még ...]
* Teriád méreg nélkül nem lehet megoldania feladatot. A labirintusba csak a következő küldetés megoldása után lehet bemenni! Belépsz az ósdi kapun. Mindent úgy találsz, ahogyan legutóbb hagytál. Az egykori főmágus varázslótornya csendes, és elhagyatott, ám te sokkal rutinosabb vagy annál, mint hogy bedőlj a látszatnak. Szakamót kezded szólongatni, miközben az emeletre futó csigalépcsőre hágsz. Lehet, most is itt van valahol. Mesélsz arról, hogy mi mindent láttál kalandjaid során. - Áhh! Ez az! Mindent elhoztál, hűséges szolgám? - lelkendezik a főmágus-lidérc, és anyagtalan kezével legszívesebben máris felmarkolná a padlóra kipakolt holmikat. Előpakolod a hozott tárgyakat, a nekromanta pedig azonnal sürgetni kezd, hogy mielőbb fogj hozzá a munkához. Másodszorra már jóval nagyobb rutinnal fogsz neki a főzőcskének, de Szakamó, talán még izgatottabb, mint az első alkalommal. Az egykori főmágus teste már egyáltalán nem légies, és átlátszó, inkább furcsán képlékenynek látszik. Szakamó félig még lidérc ugyan, de félig már hús-vér emberré vált. A főzet lassan melegszik, és egyszer csak elérkezik a pillanat, mikor ügyesen beleöntheted a mérget. Sikerült! Sunyi pillantással méregeted a türelmetlenül toporgó szellemet. Mikor elkészül, Szakamó meg sem várja, míg kihűl, azonnal letérdel, és inni kezdi a tűzforró löttyöt. A fájdalom érzését tán már réges-rég kiölte magából, ki tudja. Csak néhány nyeletet iszik, mikor hirtelen megmerevedik, aztán eldől, és vonítani kezd, mint egy megsebzett bolhakutya. Rángatózik, és hab fröcsköl a szájából. Megszólalni nem tud, de nem is nagyon van rá ideje, mert a teriád méreg hamar bevégzi, amit az isteneknek kellett volna, sok-sok évvel ezelőtt. Magad sem hitted, hogy ilyen könnyen megy az egész, jössz rá, miközben elpakolod a stabil mágiaköved (semmi baja nem esett). Persze ha már így alakult, egyáltalán nem tiltakozol az ilyettén sorsjárás ellen. Végre koncentrálhatsz a mágustorony teljes átkutatására a lidércvarázsló kincseiért. Persze nem most rögtön, de hamarosan visszatérsz majd a mágustorony alatt húzódó katakombákat felderíteni. [223200 tapasztalati pontot kaptál. (+1% halhatatlanság.)] Kétséggel vegyes izgalom jár át, mikor flegmán búcsút intesz a helynek. Megpróbálsz az előtted álló feladatokra koncentrálni, de a lelked háborog. Aztán erőt veszel magadon, és nagyot sóhajtva kicaplatsz a romos mágustorony ajtaján. [5 pontot használtál fel, van még ...]
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)