| abstract
| - Arisztotelész már két és fél évezreddel ezelőtt megfogalmazta, hogy az ember természeténél fogva társas lény: csak másokkal szövetségben élhetünk teljes életet. A modern kutatások szerint a magánynak és a rosszul működő emberi kapcsolatoknak nagyobb szerepük van a lelki betegségek kialakulásában, mint az anyagi problémáknak, az öregségnek és a kellemetlen fizikai közérzetnek. Ez pedig közvetve testi egészségünkre is erősen kihat. Bebizonyosodott, hogy nemcsak a lelki stresszek, de még az olyan egyértelműen káros szokások, mint a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a mozgáshiány és a helytelen táplálkozás is kevésbé ártalmasak azokra, akiknek jók a kapcsolataik: szeretnek másokat, és őket is elfogadják a számukra fontos emberek. Az egyedüllét, a feleslegesség, elutasítottság érzése viszont jól kimutathatóan testi és lelki betegségekhez vezet. Egészséges működésünkhöz szükség van tehát emberi kapcsolatokra, s nagy százalékban ezek minősége határozza meg életminőségünket. Aki mögött mindig ott állnak szerettei, s az idegenekkel is könnyen találja meg a közös hangot, lényegesen sikeresebben teljesít élete minden területén, mint az, aki mások támogatása nélkül kénytelen boldogulni. Az emberi kapcsolatok sikere jelentős részben a kommunikáción áll vagy bukik. Úgy közölni mondanivalónkat, hogy a másik megértse, elfogadja álláspontunkat, sőt meg is nyerjük őt szándékunknak, nemcsak hogy nem bűn, de valódi művészet. A motiválás távolról sem azonos a manipulációval, s nemcsak saját magunk, de környezetünk kedvéért is érdemes megtanulni ennek technikáit. Lényegesen kellemesebb és gyümölcsözőbb ugyanis olyasvalakivel együtt működni az élet bármely területén, aki képes jól érthetően közvetíteni érzéseit, szándékát, képes meggyőzni a másikat, de annak szempontjait is megérteni. Aki jól kommunikál – s nemcsak a beszéd, de a metakommunikáció szintjén is –, olyan előnyre tesz szert, amelynek segítségével bármilyen élethelyzetben könnyebben megállja a helyét.
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)