abstract
| - 30px|Kódex-lap|link=Kódex|right Körülbelül 250 évvel a Római Birodalom bukása után nehéz időszak kezdődött Nyugat-Európa történetében. Délről az egész Észak-Afrikát meghódító mórok (arabok) támadtak az itt élő népekre. Később északról megjelentek a vikingek, még később pedig keletről a magyarok támadó seregei. Ezekben az időkben nagyjából a mai Franciaország területén a frankok éltek. Ők próbáltak szembeszállni az új ellenségekkel. Nem volt könnyű dolguk. A mórok és a magyarok gyors lovasságukkal, és kiváló íjásztudományukkal kerekedtek a frankok fölé, a vikingek pedig szintén gyors hajóikkal, melyeket a frankok nem tudtak követni a vízre. A frank harcosok nehéz páncélban, közelharci fegyverekkel, gyalogosan harcoltak. Emiatt seregük csak lassan tudott mozogni, sem meglepni, sem üldözni nem tudták ellenfeleiket. Különösen a könnyűlovas magyarok és mórok ellen voltak tehetetlenek. Ezeknek ugyanis kedvelt harcmodora az volt, hogy gyorsan rajta ütöttek ellenségeiken, nyílzáporral szétzilálzák soraikat, és megkergették őket, ha viszont erős ellenállásba ütköztek, egyszerűen elvágtattak. A frankok számára a megoldást a lovas harcmodor bevezetése jelentette. A lóra ültetett páncélos frank harcosok már eredményesen veheték fel a küzdelmet a gyors támadóseregekkel szemben. Ők lettek a későbbi lovagok ősei. Kategória:Kódex
|