| abstract
| - Az 1997-ben hivatalába lépő brit kormány elkötelezte magát az ország leghátrányosabb helyzetű városi szomszédságai gazdasági és társadalmi problémáinak megszüntetése mellett. Túl azon, hogy új erőforrásokat irányít a területre, a kormány politikája maguknak a közösségeknek a részvételét is ösztönzi a helyi fejlesztési, újjáélesztési, városrész-megújítási (regeneration) programokban. A programok leírásában állandó jelleggel szerepel a „kapacitás-építés” kifejezés – a helyi emberek tudásának, készségeinek, technikáinak fejlesztése. A felszínen, a helyi fejlődésnek ez a dimenziója nagyon is elfogadhatónak tűnik. A közelebbi vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a kifejezés több szempontból is problémás: · A mód, ahogyan használják, gyakran azt az üzenetet hordozza, hogy az emberek még egyáltalán nem rendelkeznek tudással, jártasságokkal, hanem csupán „üres hordozók”, amelyek csak arra várnak, hogy a szakemberek megtöltsék őket. A „kapacitás-építés”-t általában azzal hozzák összefüggésbe, hogy az embereket felkészítik a munkaerő piacra történő belépésre vagy visszatérésre. Ebben az értelemben ez egy meglehetősen szűk, korlátozott fogalom: nyilvánvaló, hogy az emberek felkészítése a munkára rendkívül fontos, ám ha a kapacitásépítésben ez dominál, akkor az korlátozó hatású – a képzés, az oktatás sokkal többet tehet ennél! Még ha a kifejezés szélesebb jelentését is vesszük, akkor is bebizonyosodik, hogy a valóság különbözik a retorikától: a kapacitás- építés olyasvalami, amiről beszélnek ugyan, de amelynek valójában nem tulajdonítanak nagy fontosságot az újjáélesztési, városrészek megújításával foglalkozó szervezetek stratégiai terveiben. A közösségi munkások, a képzők és a helyiek változtatni akarnak ezen a helyzeten. A következő három példa a helyi gazdaság fejlesztés során felmerülő tanulási lehetőségek kiszélesítésének lehetségességét mutatja be.
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)