| abstract
| - Én: Hello, haver. Szép munka volt. Willis: Hm.. Köszönöm. Én: Csak hogy kielégítsem a szakmai kíváncsiságom, mi volt pontosan az az utolsó parancs, amit futtat-tál? Nekem úgy tűnik, mintha az tette volna hidegre a jeget. Willis: Parancs? Ezt hogy érted? Én: Figyelj, ha nem akarod elmondani, csak szólj és lelé-pek. Én csak arra gondoltam, adhatnál néhány tippet, tu-dod, mint egyik árnyvadász a másiknak. Willis: Nem, ne menj el! Sajnálom, csak nem értettem, mit kérdezel. Én: Oké, rendben...Hogy vetted rá a szörnyet, hogy ne fúj-jon rád több tüzet? Willis: Ó, annál mi sem egyszerűbb. A vörös részt beszí-neztem zölddel. Én: Mi van?! Willis: Tudod. Kivettem a zöld színt a dobozból, és átfes-tettem a piros pontot a szörny álla alatt. Én: Aha...És mégis, hogy hívnak? Willis: Willis. Én: Nos, Willis, ez a legkülönösebb valóságszűrő, amit valaha láttam. Willis: Az meg micsoda? Én: Nem tudod, mi az? Ember, hol tanultál dekázni? Egy barlangban, ba’meg? Willis: Hm. Mennem kell, vissza kell vinnem a dobozt az osztályterembe. Én: Ahogy gondolod. Remélem, még látjuk egymást. (Figyeltem, ahogy ellebeg az ikonja valami fura gördesz-kaszerű dolgon, és rájöttem, mi volt olyan átkozottul fur-csa benne! Az övé volt a legélethűbb, legrészletesebb ikon, amit valaha láttam. Ez, és az alapvető dekás kifejezések iránti tudatlansága vitt arra, hogy elkezdtem követni. A sprite-ja végül megérkezett egy apró, szépen megírt épü-lethez, amire a „Shelbramat Iskola és Kollégium, alapítva 2054.” volt írva.) Willis: (mivel a doboz ott volt a kezében, belerúg az ajtó-ba) Hé! Engedjetek be! ? (egy tompa hang a túloldalról): Mi a titkos jelszó? Willis: Uhh! Meg van! Csokit vagy csalunk! ? (vihogva): Oké, gyere be. (Odasétáltam a zárt ajtóhoz, és elsuttogtam a jelszót. Ami-kor kinyílt, kiékeltem a lábammal, hogy nyitva maradjon, és benéztem: egy régimódi, kihalt nappali fogadott, úgy-hogy beléptem. Hirtelen egy rózsaszín lufikból álló kutya rohant be a szembe lévő ajtón, és elkezdett ugatni rám. Amíg megpróbáltam rájönni, mit is tegyek, Willis lépett be egy ezüsthajú kislány társaságában, akinek szintén ugyan-olyan különös ikonja volt.) Willis: Ó, te vagy az? Engem követtél? Én: Hát igen. Willis: Nos rendben, de az igazgató úr azt mondta, idege-nek nem mehetnek tovább a fogadószobánál. Én: Rendben van. Úgyis ki kell lépnem, mert a hús-vér testemnek egy óra múlva randevúja van. (Erre furcsán néztek rám, mindketten kérdezni akartak valamit, én viszont mint a villám eltűztem. Nem akartam belegondolni, mi lesz, ha majd azt kérdezik, mi is az a hús-vér test. A következő néhány hétben rendszeresen figyeltem és kö-vettem a „kollégium” tanulóit. Hatékonyan és gyorsan de-káztak, és szinte megállíthatatlanok voltak a Mátrixban, mintha itt születtek volna. Az egyetlen dolog, amiben ügyetlennek bizonyultak, az a többi dekással történő nem-harci cselekvés volt. Gond nélkül tettek hidegre jegeket, adtak ki rendszerparancsokat, és nem hagytak nyomot, ha elrejtőztek – ezek a kölykök bármit és bárhol elértek, nem volt előttük akadály, egész addig, amíg nem egy másik dekástól volt szükségük valamire harc nélkül. Az első hét után kicsit ideges lettem attól, amit láttam: az anyagok közt, amit a gyerekek gyűjtöttek, loptak, elő-ször nem volt összefüggés, de ahogy utánanéztem a dol-goknak, megtaláltam a vezérfonalat. Willisről és a társairól is többet szerettem volna megtudni, de mindenhol csak üres adatcsatornákat találtam. Szóval szélesítettem az önál-ló keretprogramom keresési paramétereit, mivel ha ezek a „srácok” tényleg olyan jók, amilyennek tűnnek, aki irá-nyítja őket az egész Mátrixot veszélyezteti, épp ezért úgy döntöttem, újra beszélek Willisszel.) Én: Helló! Beszélhetnénk egy percre? Willis: Mit akarsz? Én: Egy kis üzletről lenne szó, ami lehet, hogy érdekelne, de fizikailag is kéne találkoznunk. Willis (némán bámul) Én: Nem érdekel, mi? Oké, de láttam, hogy hogy dolgozol, ez a te képességeddel gyerekjáték lenne, könnyű pénz. Willis (csak bámul) Én: Figyelj, melyik részét nem érted annak, amit mond-tam? Willis: Mi csak azt tehetjük, amit az igazgató mond. Én: Mi a fene vagy te? Egy cégrabszolga? Ha csak a köz-vetítőd engedélyére van szükséged, majd én beszélek vele. Elintézem vele a dolgokat. Willis: Senki nem beszélhet az igazgató úrral. Én: Csak mondd meg a nevét, és találok rá módot, hogy eljussak hozzá. Willis: Sajnálom, de mennem kell, épp egy fontos ügyet intézek neki. Én: Hé, te sose tartasz szünetet, vagy mi? Miért nem pi-hensz egy kicsit, kirándulsz egyet, mész el egy virtuális bárba, csatlakozol ki egy pár órát? Willis: Ne mondj ilyeneket, nem tetszik! Nem tudom, mi-ről beszélsz, és csak összezavarsz! Menj innen, amíg szé-pen mondom! Én: Hé, nyugi, nyugi! Nem akartalak felidegesíteni. Willis: Jól van. De akkor mondd meg, mi az, hogy kicsat-lakozni? Én: Hogyhogy nem tudod? Kicsatlakozol: mikor kilépsz a Mátrixból, ebből a helyből, és felébredsz a valódi világban – a fizikai világban, ahol a tested van, ahol eszel, alszol, és ahol a barátaid élnek. Willis: (csak bámul) Én: Gyere, hadd mutassam meg. (Elviszem őt a Wee Wanda Winkie Iskola rendszerébe, ahol az öcsikém is tanul. Rácsatlakozom a biztonsági ka-merára, ahogy szoktam, és megmutatom az elsősöket, amint olvasni tanulnak. Figyelem az arcát közben, amint egymást váltogatja rajta az undor és az irigység.) Willis: Én... én nem emlékszem, hogy valaha is felébred-tem volna. Amikor nem az igazgató úr dolgait intézzük, néha bezár minket a sötét helyre, de... Én (Mivel mivel láttam, hogy összezavartam, ezért úgy tettem, mintha ezek a dolgok nem számítanának.): Semmi baj nincs. Mindannyian különbözünk, nem kell aggódnod emiatt. De tudod mit? Ha beszélhetnék az iskolaigazgató-val, talán rá tudnám venni, hogy elengedjen, és találkoz-hass a barátaimmal. Na, tetszik az ötlet? Willis: Nem is tudom... Dr. Halber...úgy értem, az igazga-tó, nagyon szigorúan veszi, hogy ne álljunk szóba idege-nekkel. Nem akarok bajba kerülni, mert akkor a sötét hely-re kell mennem... Én (Végre valami infó! Ez a név már elég lesz, hogy talál-jak rólatok valamit): Oké, ahogy gondolod, majd később dumálunk.
* Halberstam-bébik - játékinformációk
* Halberstam-bébik - Halberstam és tanítványai
* Halberstam-bébik - A "bébik"
* Halberstam-bébik - Szabályok
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)