| abstract
| - Magyarázzuk a lokalizációt - Népszabadság-2001.02.14 Szerzők:
* Takács-Sánta András biológus
* Fidrich Róbert környezetvédő aktivista
* Pataki György közgazdász A lokalizáció kitűnő definícióját adja Lóránt Károly közgazdász (Amiről Ricardo nem így álmodott, Magyar Hírlap 2000. december 23.): "A lokalizáció alapvetően a hatalomelosztás megváltoztatását, a döntési jogkörök áthelyezését jelenti a nem választott transznacionális vállalatoktól, nemzetközi szervezetektől a demokratikusan választott helyi közösségekhez. A "lokális" vagy "helyi" jelző konkrét kérdésektől függően jelentheti a nemzetállamot, a nemzetállam valamely részét vagy földrajzilag összekapcsolódó nemzetállamok régióját. A lokalizáció közgazdaságtana arra a statisztikailag bizonyítható tényre épül, hogy az emberi szükségletek túlnyomó része helyileg gazdaságosan kielégíthető." Vagyis minden árut a felhasználási helyhez minél közelebb kellene megtermelni (és a hulladékok ártalmatlanításáról is helyben kellene gondoskodni). Így a rendkívül környezetszennyező távolsági kereskedelem olyan árukra korlátozódna, amelyekre ugyan feltétlenül szükség van, de helyben nem termelhetők meg, illetve előállításuk túl nagy környezeti vagy egyéb károkat okozna. A globalizált gazdaságban hatalmasak lehetnek az országokon belüli jövedelmi különbségek, mivel a világpiacra termelésben részt vevők rendszerint jóval magasabb jövedelemmel rendelkeznek, mint az abból kimaradók. A gazdaság lokalizációjával csökkennének ezek az egyenlőtlenségek. A lokalizáció nem a globális szint teljes kiiktatását, hanem az ún. szubszidiaritási elv megvalósulását jelentené: a lehető legtöbb döntést helyi szinten kell meghozni, és csak azokat szabad magasabb szintekre vinni, amelyeket feltétlenül szükséges. Léteznének globális szervezetek, de - szöges ellentétben a mai helyzettel - hatalmuk roppant korlátozott volna, és működésüket az alacsonyabb szintekről folyamatosan ellenőrizni lehetne. A lokalizáció feltételeinek biztosításához paradox módon globális, de a maiaktól lényegesen eltérő játékszabályokra van szükség. Elengedhetetlen a helyi közösségek globális, hálózatos együttműködése, tudás- és információcseréje is többek között a globális problémák (például az éghajlatváltozás) kivédése érdekében. A lokalizáció nem a mai globális gazdasági rendszer teljes lerombolását, hanem annak fokozatos, de gyökeres átalakítását jelenti. A deklarációk szintjén még a Világbank, az EU, Soros György és a felelősebben viselkedő multik is egyetértenek abban, hogy a globális gazdaság játékszabályait szigorítani kell. Ez pedig nem jelenthet mást, mint a spekulatív tőkemozgások csillapítását, és a tevékenységüket a szociális és környezeti kizsákmányolásra, az elnyomó rezsimekkel való együttműködésre és a helyi lakosok érdekeinek semmibevételére alapozó multik megrendszabályozását. A lokalizáció azonban a mai folyamatok kiigazításánál többet: éles irányváltást jelent, egy olyan új gazdaságszerveződési módot, amelyben a társadalmi és ökológiai szempontok fontosabbak a piaci terjeszkedésnél és a profitnál. A globális gazdaság jelenlegi "hatékonysága" ugyanis nagyrészt nem társadalmi, hanem vállalati szintű többlethasznot hoz: elsősorban a szociális és környezeti költségekkel való spórolás teszi kifizetődővé a térben "szétterülő" termelést és a távolsági szállításokat. "Komolyan gondolhatjuk, hogy Mato Grosso szövetségi állam hatékonyabban akadályozhatná az esőerdők kiirtását, mint maga Brazília? Hogy akarja-e egyáltalán, az más kérdés, hiszen a lakosság - és a helyi tőke - jóformán egyetlen megélhetési forrása az exportorientált fakitermelés és a külterjes földművelés" - írja Kállai. Csakhogy egy lokalizált gazdaságban a fenti kérdés értelmetlen. Az esőerdők irtásában ugyanis nem elsősorban a helyi lakosok érdekeltek, hanem nagy világcégek. Például az amazóniai esőerdők pusztulásának legfőbb oka, hogy helyükön marhalegelőket hoznak létre, és az olcsó marhahúst exportálják. Ebbe az üzletbe nem helyi lakosok, hanem a Volkswagen autógyár (!), az Atlantica Boavista nemzetközi biztosítótársaság (!) és mások fektették a pénzüket. A szegényebb országokban folyó termelés jelentős része a gazdagabb országok igényeit szolgálja ki. Termékeik világpiaci árát a gazdagok igyekeznek alacsonyan tartani, és az exportból befolyó pénzt is általában az elit éli fel. Éppen ezért az exportorientált termelés - noha tagadhatatlanul számos előnnyel is jár - a szegényebb országok lakóinak többsége számára koránt-sem a létező legjobb megoldás, tehát a helyi gazdaságra történő átállással minden bizonnyal jobban járna. E lokalizált gazdaságban már jóval kisebb problémát jelentene a környezetszennyezés és a természetpusztítás, és a helyi intézmények is jó eséllyel szállhatnának szembe e problémákkal, hiszen csupán a helyi erőkkel kellene megküzdeniük, nem pedig globális szervezetekkel vagy tőkeerős transznacionális cégekkel. A lokalizáció csupán szükséges, de nem elégséges feltétele az ökológiailag fenntartható és mindenki számára emberhez méltó életet biztosító társadalomnak. A lokalizáción túlmenően szükség van még többek között a hosszú távú érdekek intézményesített figyelembevételére és a népességnövekedés visszafogására is. Utópia-e a lokalizáció? Pár éves időskálán gondolkodva annak látszik. Évtizedes időléptékben viszont már nem. Legalábbis saját jólétünk és túlélésünk érdekében feltétlenül meg kell próbálkoznunk vele. Határozottan helytelenítjük ugyanis a magyar értelmiség körében ma olyannyira divatos fatalista vélekedést, miszerint "a globalizáció elkerülhetetlen, semmit sem tehetünk ellene". Ezzel elfogadnánk, hogy a globális szervezetek mindörökre kivették a hatalmat az emberek kezéből, az igazán fontos döntésekbe egyre kevesebb lesz a beleszólásunk. E fatalizmus mögött az a tévhit áll, hogy a globalizáció spontán folyamat, ami azonban csak részben igaz. Bizonyos gazdasági szereplők ugyanis jelentősen befolyásolják ezt a folyamatot. Ha a globalizáció valóban spontán módon menne végbe, akkor a leggazdagabb országok (elsősorban az USA) vajon miért szorgalmazzák oly állhatatosan például a WTO hatalmának folyamatos kiterjesztését? Mindebből következően nem helytálló a globalizáció értékmentességét hirdető - Kállai által is vallott - felfogás sem. A gazdasági globalizáció emberek százmillióinak életkörülményeit rontja, és mindannyiunk természeti létfeltételeit ássa alá. Emiatt negatív folyamatnak kell tekintenünk, amelynek a lokalizáció életképes és megvalósítandó alternatívája.
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)