| abstract
| - A Gazdasági antropológia az angolszász néprajztudományban kialakult kutatási terület, amely felöleli mind a törzsi, mind a népi társadalmak gazdaságának vizsgálatát, azaz tanulmányozza a gazdasági folyamatot alkotó tevékenységeket és a gazdasági folyamat ismétlődő lezajlását biztosító gazdasági viszonyokat az említett társadalmak körében. A gazdasági antropológia kialakítása Malinowski és Thurnwald munkásságának eredménye, akik funkcionalista társadalomszemléletük (→ funkcionalizmus) következtében figyelmüket a társadalmi lét minden szférájára, így a gazdaságira is kiterjesztették. Társadalomközpontú érdeklődésüknek megfelelően elsősorban a gazdaság minőségi oldalát, a gazdasági viszonyok adott formáit írták le és analizálták, főként abból a szempontból, hogy mi a gazdaság szerepe a vizsgált törzsek társadalmának rendszerében. A gazdasági antropológiát az 1920-as évek végétől nagymértékben gazdagították Firth kutatásai. Firth az emberek közötti viszonyok mellett tanulmányozta az ember és a javak viszonyát, jelentőséget tulajdonított a mennyiségi elemzéseknek, és a gazdasági antropológia egyik fő kérdésének a századforduló polgári közgazdaságtanának azt az alapvető dilemmáját tekintette, hogy az egyes társadalmakban milyen megfontolások alapján osztják el a szűkösen rendelkezésre álló javakat. Firth nyomán számos kutató kísérelte meg különféle polgári közgazdaságtani módszerek alkalmazását egyes társadalmak gazdaságának feltárására. Velük szemben lépett fel az 1950-es években Polányi Károly, aki kétségbe vonta, hogy a kapitalista gazdaság elemzésére kialakított módszerek (formális közgazdasági elmélet) alkalmasak lennének más típusú gazdasági rendszerek lényegének megismerésére is. Elvetette azt, hogy a gazdasági vizsgálatok központi kérdése a gazdaságossági elv megvalósulásának elemzése, helyette a gazdaság alapvető (szubsztanciális) jelentéséből indult ki; a gazdaság az embernek a természettel és társadalmával folytatott olyan anyagcseréje, amelynek eredményeképpen hozzájut kívánságai kielégítésének anyagi eszközeihez. Az elosztás formái – reciprocitás, redisztribúció, piac – szerint tipologizálta a gazdaságokat, és megismerésükre más-más módszereket ítélt alkalmasnak. Követői és a közgazdasági módszerek alkalmazásának védelmezői között alakult ki az 1960-as évek egyik fő néprajzi vitája, az ún. szubsztantivista-formalista vita. A gazdasági antrolpológia elméleti és módszerbeli gazdagodásával egyidejűleg változott kutatásának tárgya is. Az 1930-as évektől kezdve törzsi társadalmak mellett kiterjesztették a vizsgálatokat a kapitalizmust megelőző osztálytársadalmak parasztgazdaságaira is, a közgazdasági jellegű analízisek elsősorban ezek körében bizonyultak eredményesnek. Az 1950-es évek végétől, Afrika és Ázsia népeinek felszabadulása óta egyre nagyobb figyelmet szentelnek a törzsi és parasztgazdaságok átalakulási folyamatának. Az ilyen jellegű gazdasági antropológiai kutatásoknak jelentősége lehet gazdasági döntések hozatalában: jelzik, hogy a gazdaságba bevezetett újítás milyen társadalmi határokkal járhat, ill. hogy a gazdaság változtatását célzó döntések megvalósításának milyen társadalmi gátjai vannak.
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)