| abstract
| - Egyes törzsi társadalmakban az ajándékozás jelentős társadalmi kohéziós erővel bír. Ezekben a közösségekben azonban az ajándékot egészen másként fogják fel, mint ahogy mi megszoktuk. Számunkra az ajándékozás a reciprocitáson alapul, tehát az, aki ad, kap is érte valamit a másik hálája jeléül. Habár ez is az ajándékozás egy formája, annak a legegyszerűbb megnyilvánulási módjának tekinthető. Ezzel szemben ezekben a társadalmakban az ajándékért nem egyéni, hanem rendszerszinten várnak egyenértékű ellentételezést. Ennek a jelenségnek tehát nem az a lényege, hogy két ember kölcsönösen megajándékozza egymást, hanem az ajándékozás rendszeréből a teljes közösség profitál. Az a gondolat húzódik a háttérben, hogy valami nem ajándék többé, ha abból csak egy valakinek van haszna, hiszen akkor az már tulajdonná válik. Az ajándék lényege tehát, hogy állandóan mozgásban van, és így többek számára is hasznos. Vagyis a viszonzás, visszaadás olyan kulcsmomentum, melynek nem feltétlenül az eredeti ajándékozó irányába kell történnie, hanem akár egy harmadik szereplő bevonásával is megvalósulhat. Csak az tekinthető ajándéknak, ami a tranzakció során megsemmisül, tehát felhasználják, elfogyasztják vagy továbbajándékozzák. Amennyiben ez nem történik meg, az valamilyen módon megtorlásra kerül. A népmesékben ez úgy jelenik meg, hogy szerencsétlenség sújtja azokat, akik saját maguk számára megtartják az ajándékot. A valóságban, például a Trobriand-Szigeteki kula-kereskedelemben, ahol szintén nagyon fontos összetartó erő az ajándékozás motívuma, azokról, akik túl hosszú ideig tartják maguknál az ajándékot, előbb-utóbb elterjed, hogy túl lassúak vagy nehézkesen cselekvő tagjai ennek a közösségnek. Mindez hátrányba hozhatja őket az egymás közti gazdasági tranzakciók során.
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)