| rdfs:comment
| - A „heraldika” kifejezés a „herold” szóból jön, így nevezték az uralkodók, főurak kíséretében szolgáló, különleges tudással rendelkező udvaroncokat. A heroldok csatákban küldöncként jelentek meg, címerek alapján azonosították az elesetteket, követként, és lovagi tornák rendezőiként működtek. A címer olyan fegyverhasználatom alapuló jelvény, melyet magánszemélyek vagy testületek megkülönböztető jelként használhattak (vö. latinul arma, angolul arms, németül Wappen). A magyar „címer” szavunk a „sisakdísz” jelentésű francia „cimier” szóból eredhet. 1326-ban Magyarországon még eredeti értelmében használják egy oklevélben, csak később alakulhatott ki mai jelentése.
|
| abstract
| - A „heraldika” kifejezés a „herold” szóból jön, így nevezték az uralkodók, főurak kíséretében szolgáló, különleges tudással rendelkező udvaroncokat. A heroldok csatákban küldöncként jelentek meg, címerek alapján azonosították az elesetteket, követként, és lovagi tornák rendezőiként működtek. A címer olyan fegyverhasználatom alapuló jelvény, melyet magánszemélyek vagy testületek megkülönböztető jelként használhattak (vö. latinul arma, angolul arms, németül Wappen). A magyar „címer” szavunk a „sisakdísz” jelentésű francia „cimier” szóból eredhet. 1326-ban Magyarországon még eredeti értelmében használják egy oklevélben, csak később alakulhatott ki mai jelentése. A címer általános jellemzőjeként négy jegyet lehet említeni (habár koronként és országonként eltért a fogalom meghatározása):thumb|A de Vermandois család címere 1.
* A címer színes jelvény (bár nem feltétlenül jelenik meg így). 2.
* A címerábrázolások mértani formák, stilizált képek, nincs térhatás. 3.
* Legfőbb hordozója a pajzs, egyes heraldikusok szerint nincs is címer pajzs nélkül. 4.
* A címerek örökölhetők, családhoz vagy birtokhoz kötődnek. A címerek eredete erősen vitatott, az antik görög pajzsok ábrázolásaitól kezdve a muzulmán hatásig sok elmélet próbálja magyarázni. Annyi biztos, hogy a szükség volt rájuk: a zárt vértezet elterjedésével nem lehetett felismerni a harcosokat, elengedhetetlenné vált megkülönböztető jelvények használata. A pajzs tökéletesen megfelelt erre a célra, nagy felületét változatos módon lehetett borítani, az egyszerű képek gyorsan és (ami még ennél is fontosabb a középkorban) írástudatlanok által is felismerhetőek. Később zászlókon, nyeregtakarókon és a sisakon is elhelyezték a jelvényt, így minden irányból észrevehető lett. Az első címerek a XII. század elején jelentek meg Franciaországban. Az első fennmaradt címert Raoul de Vermandoistól eredezteti Michel Pastoreau francia heraldikus. Raoul pecsétjén jelenik meg egy lovag, egyszer sakkozott zászlóval, egyszer sakkozott felületű pajzzsal, és a későbbiekben állandósul sakkozott (kockázott) címer, mint a család jelvénye. Magyarországon III. Béla király 1190 táján vert pénzein jelenik meg először pajzsra helyezett jelvény, a kettős kereszt (ez akkor még nem vált általánosan használttá, csak IV. Béla használja újra). Imre király 1202-ben kiadott oklevelének pecsétjén tűnik fel első alkalommal a hétszer vágott pajzsmező (ami utóbb vörössel és ezüsttel jelenik meg). A címerhasználat egykor csak az uralkodókra, a világi előkelőkre és lovagi kíséretükre volt jellemző, ám gyorsan elterjedt a kisebb nemesek, polgárok, papok és nők körében is. A nem harcoló elemek tulajdonjelölő kellékként vették igénybe, megjelenítették pecsétjükön, használtai tárgyakra helyezték. Hiába lett vége a lovagi tornák világának, a címerek azóta is tovább élnek. A címereknél megjelent a "hanyatló" majd a "holt" heraldika, a díszítőelemként bonyulultabbá váltak, felrúgva a heraldika addig (többé-kevésbé) gyakorolt szabályait. Forrás: Bertényi Iván: Címertan. In: A történelem segédtudományai. 216-240., 216-218. Kategória:Heraldika Kategória:Kódex
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)