| abstract
| - Az idő nem csak pénz Várnai Dóra, Népszabadság, 2006. május 12. A fenti példázat egy olasz időbank honlapján olvasható, azt hivatott szemléltetni, hogy miért jó ha nem pénzben mérjük az emberi kapcsolatok értékét. "Az időbankok tulajdonképpen a jószomszédi viszony térben kiterjesztett és részben intézményesített változatai" - foglalja össze Luigi Tomasso, a milánói időbankok koordinátora ezeknek a szervezeteknek a lényegét. Az időbank kifejezést Parma városában találták ki a 90-es évek elején, de az első országosan és nemzetközileg is ismertté vált csoport az Adriai tenger mellett fekvő Sant’Arcangelo városkában működött, illetve működik ma is. Luigi Tomasso szerint 1996-ban már közel 70 időbankról volt adat, jelenleg pedig 300 körülre teszi az aktív csoportok számát: "Egy-egy bankhoz átlagosan 20-50 tag tartozik, így összesen kb. 10-15000 embert érinthet a mozgalom, mivel általában a tagok családja is részt vesz a bankok tevékenységében. Természetesen sok olyan időbank létezik, illetve létezhet az országban, amelyről nincs tudomásunk, hiszen nem kötelező bejelentkezniük a koordinációs bizottságokhoz. Valójában négy éve épp az internet és az informatika adott igazán nagy lökést az időbankoknak." Luigi Tomasso is ekkor kezdett el velük foglalkozni: a 62 éves újságírót néhány cserkész ismerőse hívta meg először a milánói Niguarda Időbank egyik gyűlésére. "Azóta az időbankok hálózatának honlapjával foglalkozom szinte főállásban. Szeretem hasznosnak érezni magamat, szeretek másokkal lenni, mindig új embereket megismerni, új problémákat, témákat felvetni és megoldani, próbára tenni a tudásomat. Minél többen vesznek részt egy időbank tevékenységében, annál jobban működik, és minél különbözőbb érdeklődésű emberekről van szó, annál könnyebb megoldani az egyes kéréseket!" Az olasz időbankon (Banca del Tempo) kívül, számos országban fejlesztettek ki hasonló, nem pénzalapú csererendszert: az angol LETS (Local Exchange Trading System), a német Tauschring vagy a francia SEL (Systeme d'Echange Local) mind hasonló próbálkozás egy alternatív piac létrehozására, ahol az érdeklődők pénz nélkül is hozzájuthatnak bizonyos termékekhez vagy szolgáltatásokhoz. A legtöbb ilyen kezdeményezés virtuális egységben méri a termékek értékét, például egy bicikli 100 "búzaszemet" ér, egy óra fűnyírás a kertben 30 "búzaszemet", stb. Az olasz kezdeményezők ellenben az időt vették alapul, és főleg szolgáltatásokat cserélnek, nem pedig termékeket, mivel úgy vélik, hogy a mai rohanó világban a legnagyobb kincs, amit az egyik ember a másiknak adhat: az idő. Vannak, főleg fiatalok, akiknek mindig túl kevés idejük jut mindenre, és vannak, főleg idősek, akiknek idejük lenne bőven, csak tennivalójuk, baráti körük nincs, akivel eltölthetnék. Az időbankok legfontosabb célja tehát nem a gazdasági, pénzügyi hiány pótlása, hanem az emberek közti kapcsolatok elősegítése, ápolása, megerősítése. Ezeken a bankokon keresztül természetesen kisebb, azonnali szükségleteket is ki lehet elégíteni, hosszú távú hatásuk azonban tartós, és szolidáris helyi társadalmi hálózatok létrehozására irányul. Nem önkéntes munkáról van szó, az időbankban minden ember egyenlő, és minden tevékenység vagy tudás annyit ér, ameddig tart: egy, két, három órát. Aki egy ilyen különleges bankban számlát nyit, annak nem kell pénzt befizetnie, és kamatot sem kap a megtakarításaira, ellenben lehetősége nyílik a többi számlatulajdonossal szívességet cserélni, segítséget adni és kapni, méghozzá időalapon. Az egyetlen kikötés, hogy senki számláján nem lehet sokáig túl sok sem a tartozás, sem a követelés."
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)