| rdfs:comment
| - 30px|Kódex-lap|link=Kódex|right A leendő lovagot életének első éveiben az édesanyja és más nőrokonai nevelték. Ezidő alatt csak a nőkkel étkezhetett, apját szinte nem is látta. A lovagi életre való felkészítése 5-7 esztendős korában kezdődött, ekkortól számított apródnak. Apja, ha tehette, elküldte egy tapasztalt, híres lovaghoz, vagy éppen a saját hűbérura udvarába, s csak ha erre nem volt lehetőség, akkor maga nevelte a fiát.
|
| abstract
| - 30px|Kódex-lap|link=Kódex|right A leendő lovagot életének első éveiben az édesanyja és más nőrokonai nevelték. Ezidő alatt csak a nőkkel étkezhetett, apját szinte nem is látta. A lovagi életre való felkészítése 5-7 esztendős korában kezdődött, ekkortól számított apródnak. Apja, ha tehette, elküldte egy tapasztalt, híres lovaghoz, vagy éppen a saját hűbérura udvarába, s csak ha erre nem volt lehetőség, akkor maga nevelte a fiát. Olyan iskolába, mint a mai gyerekek nem jártak az apródok, és mivel a foglalkozásuk felnőttként a harc volt, a "tantárgyaik" is másfélék voltak. A tudományokban sokkal kevésbé voltak járatosak, legtöbbjük még írni-olvasni sem tanult meg rendesen. Igaz, erre nem is igazán volt szükségük - az írás a papok és írnokok dolga volt. A művelt lovagtól inkább azt várták el, hogy énekelni, táncolni tudjon, és beszéljen idegen nyelveken, mindenekelőtt latinul és a franciául. A latin a tudomány és a vallás nyelve volt, enélkül nem lehetett megérteni a templomi szertartások szövegét. A franciát pedig a művelt emberek nyelvének tartották. Ezek mellett még a jog alapjaival kellett megismerkednie az apródnak, ez volt a legfontosabb a középkori tudományágak közül, hiszen a jog ismerete kellett az örökösödési viták elrendezéséhez, és a háborúk megindításához. A felsorolt elméleti tárgyakban azonban az apródok nagy része csak nagyon szerény jártasságot szerzett, szellemi képzésüknél fontosabbnak tartották a testit. Elsőként olyan gyakorlatokat végeztek, amelyek fejlesztették erejüket és ügyességüket: úsztak, lovagoltak, birkóztak, vadásztak. Csak később, ha már testileg felkészültek, kezdhették el a fegyveres gyakorlást. A lovagkor későbbi szakaszában elvárás volt mindezeken felül a jólnevelt viselkedés ismerete is. Enélkül a nemes ifjak nem tudták volna később, hogyan kell viselkedni az előkelő főúri udvarokban. (Maga az udvariasság szó is innen származik.) A jómodorhoz tartozott egyébként a vadászat szabályainak ismerete is. Az apródnak szolgálnia is kellett a lovagot, aki nevelte. Segített neki az öltözködésben, lakoma közben bort töltött, esetleg ellátta a lovát. Ez a szolgálat azonban nem volt megalázó, sőt megtiszteltetésnek számított. Kategória:Kódex
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)