| abstract
| - Az életem romokban hever Elárultam mindent, amiben hittem. A karrieremnek vége. A családomat a saját kezemmel öltem meg. Mindez csupán egyetlen dolog miatt: Winternight. Azok a szörnyetegek, azok a lelketlen szörnyetegek vettek rá mindenre ÖLNI ÖLNI MEGÖLNI A CSALÁDOMAT VÉRBE FOJTANI ŐKET FOJTOGAT FULDOKLOM Nem, nem is lelketlenek, hisz túlságosan emberiek – a szó általános értelmében. Ők csak a mi eltor-zult tükörképeink, az emberiség sötét oldalához tartoznak. Ha nem hasonlítanának annyira ránk, nem áll-tam volna olyan könnyen közéjük. Nem számít, mibe kerül, de végre szabad emberként halok meg. A szeretteim halottak, senkinek nem árthatok azzal, hogy nyilvánosságra hozom ezt a fájlt. Fel kell fednem a kegyetlen igazságot a maga ször-nyű valójában, vagy az egész világ elpusztul. Nem tudom, mikor, nem tudom, hol… de olyan sokan és sokféleképpen dolgoznak a Föld minden életének elpusztításán, hogy elképzelni is nehéz… de hamarosan sor kerül rá. Most már nem tudok többet tenni, mint megkongatni a vészharangot, és könyörögni Istenhez, hogy valaki meghallja. Ha van egyáltalán Isten. Valakinek hinnie kell nekem. Ez az egyetlen, ami ér-telmet adhat mindannak, amit tettem. Szörnyű dolgokat követtem el, kimondhatatlan dolgokat. Egy részükre nem is emlékszem, de amikre igen, azok FÉLEK, FÉLEK HOGY ELJÖNNEK ÉRTEM NEM TALÁLHATNAK MEG FUSS FUSS BÚJJ EL BÚJJ EL A SÖTÉTBEN HALJ MEG A SÖTÉTBEN. A chip tehet róla. Valamit csinált az agyammal. Koncent-rálnom kell, le kell győznöm, le kell jegyeznem mindent, elküldeni, és akkor végre jóvátehetem. Kontrollálnom kell magamat. Három évvel ezelőtt neveztek ki az UCAS Különleges Ügyek osztályának igazgatói székébe. Ez a divízió felel a tömegpusztító fegyverek tárolásáért, szállításáért és ellen-őrzésért. Nukleáris, biológiai, vegyi fegyverek... minden olyan ördögi szerkezet, amit a jó emberiség alkotott önma-ga elpusztítására az Ébredésig, amikor is egy új fegyvert, a mágiát kaptunk a kezünkbe egymás megölésére. TŰZBEN VÉRBEN ÉS KÍNBAN FOG SZENVEDNI A GYALÁZATOS LÁNGOK KÖZT FOG ÉGNI A rohamok egyre rosszabbak lesznek, nincs sok időm hát-ra. Emlékszem a teherautókra a játékgyárnál. Toronto, igen, ott voltunk. Néhány kolléga, barátok. Hangok a fejhallgatóban. Megfigyelés a hideg kamerá-kon keresztül. Szürke kesztyűk... játékautók dobozait fog-ják a kezükben, vastag szürke kesztyűben. Tudtam, mit jelentenek a kesztyűk. Szigetelt kesztyűk. Védelem a sugárzástól. Mikor volt ez? Nem emlékszem. Lehet, hogy a chip miatt van? Vagy már el is kaptak? Kitörölték az emlékeimet, és csak néhány töredéket hagytak meg. Ó, Istenem, ha létezel, nem hagyhatod, hogy ez történjen! Ha nem mondhatom el a történetet vezeklésképpen, nem nyugodhatom; átkozott leszek és ÉGJ A POKOL TÜZÉN, ÉGJ, MINT A TÖB-BIEK, A FÉRGEK, A HANGYÁK, A KORCSOK FET-RENGENEK A MOCSOKBAN, SIKOLTS A FÁJDA-LOMTÓL, ÉGJ. 2055 elején kaptam meg a hírszerzés jelentését egy torontói játékgyártóról, aki kis mennyiségű nukleáris anyagot kapott. Elrendeltem a megfigyelést, hogy kiderül-jön, ki áll a háttérben, mielőtt lecsapunk, és tisztára seper-jük a helyet. Jó néhány eredménytelen hónap után nagyobb mennyiségű hasadóanyag érkezett műgyantába rejtve. Le-nyomoztuk a forrását, és eljutottunk egy kenyai raktárház-ba Nairobiban, ami két nappal az után égett le, hogy meg-tudtuk a pontos címet. Most már persze tudom a választ, de egyik felettesem se hinne nekem. Akik mégis hitelt adnának nekem, azokkal is egyből végeznének a Winternight ügynökei. MEGGYILKOLT EMBEREK VÉRE VÉR MINDENÜTT MIÉRT SIKOLTOZOL HAGYD ABBA NE NE NE Senkinek nem mondhatom el a SAD-nél. Csak így jut-hat ki ez a figyelmeztetés. Mindig cserélgették a dobozokat. Emlékszem. A Vér Focis pólók, azok voltak a legjobbak. Sok kis teherautó, sok kis városban... mindig hideg volt. New England-i tél. Mindig utáltam a telet a fenti államokban, New York, Philly, Boston... átkozott hideg. A mi furgonunk lerobbant, az ő teherautóik nem. Jake azt hiszem, azt mondta, ez biz-tos mágia, egy „akkufeltöltő” varázslat. Hogy mi lett a vége? Csak az rémlik, ahogy követem a végtelenben a letakart teherkocsikat, hideg van, és esik a hó FAGYJON MEG A VILÁG JÖJJÖN EL AZ ÖRÖK ÉJSZAKA LEGYEN HALOTT HIDEG Emlékszem, amikor szegény Hauser meghalt. Végzetes szívroham. Rájött, hogy a jelzés nélküli furgonok regiszt-rációs száma hamis. Egy hétre rá bevégeztetett. A legutolsó szállítmány – a címke szerint a legmoder-nebb trideo-rendszer – egy magánházba érkezett. A bérlő egy utazó író, aki másodállásban az MITC-n tanított, és semmi sem utalt gyanús viselkedésre: se politikai érdekelt-ség; semmi, ami hamisnak tűnt volna. Az egyetlen feltűnő dolog a házban, a nukleáris anyagon kívül, a nagyon erős mágikus védelem volt. Egyik ügynökünk sem tudott rajta áthatolni. Rémlik, hogy egy sötét, hideg helyen vagyok. Az ujja-im elgémberednek. Lefelé... Lefelé megyek egy járatban. Nem folyosó. Hideg, kemény szikla a lábam alatt. Reme-gés fog el. HIDEG, HIDEG ÉS SÖTÉT ÉS HALÁL, HA-LÁL A FALAK A FALAK RÁMOMLANAK Szénbánya. Egy szénbányába hoztam a csapatot. Késő volt... hideg... csönd. Félúton lehettünk, amikor egy lég-aknánál egy régi omlás alatt nyolc nukleáris fegyvert talál-tunk Mindegyiket orikalkummal írt szimbólumok borítot-ták. Ötvennyolc gyanúsítottat vettünk őrizetbe, akik közül öt-venegy semmit sem tudott a hasadóanyagokról és az atom-fegyverekről. Csak annyit tudtak, hogy ismeretlenek jó pénzt fizettek nekik azért hogy A-ból B-be vezessék a te-herautókat, és néha meghamisítsák a szállítási naplót. Egyiküknek sem volt jól fizető állása, szóval azonnal el-vállalták a munkát, ami többet hozott, mint az egész éves fizetésük. A maradék 7 gyanúsított öngyilkos lett a kihall-gatás alatt. Megírtam a jelentést – bármilyen kevés adatunk volt is – és továbbítottam a feljebbvalóimnak. Három nappal ké-sőbb egy cincinatti ellenőrző körúton az ágyhoz kötözve ébredtem fel. Négy ember volt a szobában, egyikük fölém hajolt és egy chipet csúsztatott az adatjackembe. És akkor hirtelen istenné váltam. EKSZTÁZIS TÖKÉLETESSÉG HATALOM ERŐ ÉLVEZET, FELEMELEM A VIBRÁLÓ KARDOMAT, LESÚJTOK LESUJTOK AZ ELLENSÉGRE, ÖMLIK ÖMLIK A VÉR, ISZOM NEVETVE ISZOM, AHOGY ELLENSÉGEIM MEGHALNAK Abszolút hatalom. Abszolút egység. A vibráló fej-szémmel lecsapom ellenségeim fejét, nevetve figyelem a felcsapó vérszökőkutat. Harcostársaim velem tartanak, nevetve táncolunk és részegedünk. Mi még élünk. Mi, a kiválasztottak, örökkön örökké élni fogunk. Ámen. SÖTÉTSÉG HALÁL HIDEG FÁJDALOM, FÁJ FÁJ FÁJ ELVETTÉK ELVETTÉK ELVETTÉK HALDOK-LOM MEGHALOK, NE HAGYJÁTOK, ÉLNI AKA-ROK, ÉLNEM KELL, KÉREM KÉREM KÉREM Hogy fájhat ez ennyire? Eltűnt a Chip. Elvitték. Kiűztek a mennyországból, letaszí-tottak a pokol legmélyebb bugyraiba. Hideg, üres, kihalt. Hallom, ahogy valaki nyüszít, mint egy kivert kutya, egy-folytában azt hajtogatja, hogy kérem, kérem, míg a hang zokogásba nem fullad. Amikor a szemem kitisztul a köny-nyektől rájövök, hogy én vagyok, aki nyüszít. Az az alak, aki a chipet adta nekem – magas, jól öltö-zött, sötét hajú, aranykeretes szemüveggel – megígéri, hogy kaphatok még belőle, ha most nagyon jól figyelek arra, amit mondania kell. Visszafojtott lélegzettel hallga-tom, nehogy egy szavát is elszalasszam. Miközben beszél, szárnysuhogást hallok, az árnyéka a falon pedig egy hollóénak tűnik. A hajának olyan a színe, mint a holló tollainak. Milyen vicces. Beszél nekem a Winternightról. A Winternight el akar-ja pusztítani a világot, hogy felélesszék az északi mitológia régi isteneit. Szerintük az Ébredés azt jelenti, hogy elérke-zett az Istenek Alkonya – már csak a végső lépéseket kell megtenni, elhozni a Ragnarokot. A Ragnarok a legvégső összecsapás, ahol minden élet elpusztul a harcban, hogy életerejéből a Winternight taná-csa megalkossa a Midgardot, és felemelkedjen az Istenek közé. Bárki, aki segítette őket, még akkor is, ha nem a ta-nács tagja, maga is istenné válik, a szolgálataiért cserébe. Még a halál sem állhat a felemelkedés útjába. Az egyik mód a nukleáris tél. A másik pedig a biológi-ai hadviselés. Minden termőföld a világon haldoklik. A legtöbbünk szép lassan éhenhal, gyötrelmes haldoklásunk felemeli a régi isteneket. Minél lassabban halunk meg, annál erősebbé válnak. Ebola... vajon azt is ők szabadították el? Nem emlék-szem. Valószínűleg igen. Ők maguk a megtestesült go-nosz. Sok tudós dolgozik nekik. Jövendőbeli istenjelöltek alkot-nak mikrobákat, amik leeszik a húst a csontjainkról. Ször-nyetegek. Én is közéjük tartozom. A chipes barátom azt mondja, a Winternight engem akar, mert hasznos lehetek számukra. Ha jól viselkedem, és pon-tosan azt teszem, amit mondanak, néha kaphatok egy chipet, hogy lejátsszam. Ahogy ő mondja, egy istenchipet. Ha tényleg jó munkát végzek, a barátom küld nekem egy egyszer használatos chipet egy önmegsemmisítő robottal. Egy használat és PFFT...! Megígéri, hogy kaphatok még, ha csatlakozom hozzájuk. Ellenkező esetben végezniük kell velem. Olyan szomorú, mikor ezt mondja... ÖLJ ÖLJ VÉRVÖRÖS VÖRÖS KÖD LEP EL MIN-DENT SIKOLT VALAKI SIKOLT ÉS NEM HAGYJA ABBA Két robotot ad nekem, kicsi, műanyagok, oválisak, kis propellerekkel. Semmi feltűnő jel vagy azonosító – bár-honnan származhatnak. A társaimat ezeken keresztül érhe-tem el... de csak azokat, akiket ő engedélyez. Mindent el fog mondani, amit tudnom kell, amikor itt az ideje. Amikor hazaérek Cincinattiból, azt mondom Angeline-nek, hogy megfáztam egy kicsit. Három napig zavartalanul álmodhatok az ágyamban arról, hogy milyen érzés Isten-nek lenni. A következő néhány... hónapban? Évben? Minden olyan zavaros... sok utasítást kell végre hajtanom. Bizonyí-tékokat eltűntetni, nyomozásokat megszüntetni, kapcsola-tokat lejáratni, embereket áthelyezni más osztályokra. Van, amikor hitelrudakat kapok, hogy árnyvadászokat béreljek fel adatlopásra, szabotázsra. Sohasem találkozom a kap-csolataimmal. A robotokon keresztül kommunikálunk, néha az egyik hoz nekem egy istenchipet is. Azokért a na-pokért élek. Egyik nap tönkretettem az egyik robotot. Hangok be-széltek hozzám... lágy, aranyos hangok; azt mondták, nem az én hibám, nem tehetek róla. Hisz függő vagyok. Milyen egy durva szó... függő. Legalább olyan durva, mint az őrült. Vagy az elmebeteg. Szörnyeteg. SZÖRNYETEGEK MINDENÜTT ÖLD MEG MINDD VÁGD LE VÁGD LE ÉS DARABOLD FEL ŐKET VÉREZZENEK VÉREZZENEK De én nem vagyok szörnyeteg. Nem lehetek az. A hangok is ezt mondják. Erőt adnak. Erőt, hogy elpusztít-sam a robotokat, hogy leírjam mindezt, késő este, egyedül a dolgozószobámban; mindent, amit a Winternight tett velem. Nehéz visszaemlékezni, csak töredékek jönnek elő, amikről nem is tudom, igaziak-e. Tovább dolgozom, tu-dom, az idő ellenem dolgozik, előbb vagy utóbb lecsapnak rám az árulásom miatt. Aztán Leslie eltűnt. Szegény kicsi lány, hazafelé tartott iskola után. Látom, ahogy Angeline egyfolytában az órát nézi. Öt óra. Hat. Hét. Nyolc. Se telefon, se semmi hír. Tíz. Hívd a rendőr-séget, Lucius! Most azonnal! Meg tudom érteni. Most már mindenki kicsit ideges, késő éjszaka van – nemsokára hív-ni fog, csak egy kicsit kimarad ma este. Csak ránk akar ijeszteni, tudod? Egy kis szórakozás Apu és Anyu nélkül. Kérlek, Lucius! Mindjárt éjfél! Hívd a rendőrséget, hát miféle apa vagy te? Fél egykor Angeline kihívja a rendőröket, én autóba szállok, és elindulok megkeresni Lesliet. Egy különös hotelben állok, szédülök és hánynom kell. Szörnyen fáj a fejem. A hátam mögött lefogják a kezeimet. Leslie teste előttem fekszik az ágyon. A száradt vér beleit-ta magát a lepedőbe, az arca egyenesen rám néz – a szemei tágra nyitva, a száját torz grimaszra feszítik a kampók, amik az ágyhoz rögzítik. Az éjjeli szekrényen két újabb futárrobot. Egy hang szólít, hogy vegyem fel őket. Csak a barátom az, a szem-üvegben, a chippel. Leslie halála büntetés volt, mert nem engedelmeskedtem. Ha ismét csalódnak bennem, tesznek róla, hogy a családomat szörnyű baleset érje. Csak azért hagynak életben, mert még a hasznukra vagyok. Ha elbu-kom, a fiam, Jamie lesz a következő. Aztán Elizabeth és Jerry, majd a pici Tommy, és végül Angeline. Mutat nekem egy felvételt, hogy mit terveznek Angeline-nel. Hála Istennek, nem emlékszem rá. Egyenesen hazavezetek, ahogy kell. Tudom, hogy fi-gyelnek. Angeline megállás nélkül zokog a hálószobában. Felmentem a dolgozószobámba. A jegyzeteim eltűntek, mindent elvittek. De nem tudhatják, amit én tudok. Rájöt-tem, hogy harcolhatok ellenük. Csak úgy van esélyem a szörnyetegek ellen, ha magam is azzá válok. Még ma este végeztem a családommal. Lelőttem mind-egyikőjüket, gyorsan és tisztán. Most már biztonságban lesznek. Aztán idejöttem és megírtam ezt az anyagot. Azt hitték, mindent megszereztek, de tévedtek. A lelkemet nem szerezték meg! Nem teljesen. Eleget tudok, hogy magam-mal vigyem őket, ha figyeltek és a jó helyeken kutakodtok. Ennyit tehetek csak, hogy távol tartsam a rémeket. Miután befejeztem az írást, felrobbantom a terminált és magamat jó pár kiló C–12-vel. Sosem kapnak el, és a fájlt sem szerzik meg. A figyelmeztetésem egyenesen a Shadowlandre kerül. Kérem, kérem, olvassátok el, figyeljetek és cselekedjetek. Nem őrültem meg, mindez igaz, a Winternight létezik és elhozza a világvégét, ha nem állítjá-tok meg őket. Állítsátok meg. Állítsátok meg!
* Winternight - Játékinformációk
* Winternight - Szervezeti Felépítés
* Winternight - Szabályok
* Winternight - Északi varázslók és Toxikus Sámánok
* Winternight - Toxikus potenciál
* Winternight - Berzerker chipek
* Winternight - Robotok
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)