| abstract
| - A birodalom, amelyben jársz telis-tele van figyelemre méltó lényekkel, melyeket elfojthatatlan vágy hajtja, hogy emberi húsba mártsák fogukat, vagy egyéb testrészüket. Néhányuk az ősi Szférák idejéhez köthető, míg mások mutációk vagy megszervezett kísérletek eredményei, amelyeket vakmerő és felelőtlen mágusok, tudósok végeztek. Minden esetben ezek a szörnyek megegyeznek valamiben - mindegyik képes azonnali pusztításra. Ezért szükség van hozzáértőkre. Annak ellenére, hogy a Bájorzók (Witcherek) a túlélésért ölnek, tanításaikhoz hűen cselekszenek. Más körülmények között, ezek az irányelvek megtiltják olyan szörnyek meggyilkolását melyek értelmesek lehetnek, de nem rendelkeznek emberi szintű intelligenciával. Egyes lények megvédésének határt szab a kihalás, végtére is a Witcherek kötelessége az emberi élet megóvása. Ha közelharcra kerül sor, nincs helye a hibának - egyetlen rossz döntésért drágán megfizethetsz. Ezért van az, hogy a Witcherek sokat szenvednek, az ellenfél gyenge pontjainak felfedezése és megjegyzése érdekében, mielőtt harcba szállnának. Az alapos felkészülés eredménye a letisztult harci stratégia aminek köszönhetően a Witcher túlélheti a következő munkával töltött éjszakát. Az erősítő varázsitalok és ellenszerek helyes használata, a megfelelő tudással párosítva, úgy mint bátorság, megnöveli az esélyeid a túlélésre ebben a kegyetlen szakmában. És a szerencse, barátom, az nem vesz részt ebben a játékban. "Egy kutya volt - fekete mint, a szén, de túl nagy kutyához képest. Halandó szemek soha nem láttak azelőtt hasonló vadállatot. Állkapcsából tűz csap elő, a szemei izzanak, mint egy rakás szén, és az egész testét pislákoló lángok borítják. Soha össze nem hasonlítható egy őrült önkívülete ezzel a vad, szörnyű és ördögi teremtménnyel, mely a ködből keletkezett." A barghest egy démon, ami egy kísértetkutya képét veszi fel. Ahogy az a kísérteteknél, ghouloknál lenni szokott, a szimpla legyilkolásuk nem akadályozza meg őket az újraéledésben. Az egyetlen mód, hogy megszabadulj egy ilyen szellemtől, az hogy megtalálod a feltűnésének az okát. Befejezetlen ügy, megtorlatlan bűntény, vagy kegyetlen emberi cselekedet kínozza ezeket a szellemeket, és pontosan ez az ami ráveszi őket, hogy kínozzák az élőket. Csak akkor találhatja meg a szelem a békét és tűnhet el, amikor ez a probléma megoldódik. A csontfej valamiféle humanoid lény, ami leginkább egy gigantikus púpos majomhoz hasonló. Két rendkívül éles fogsor helyezkedik el állkapcsán, mellyel még akár a fát, és a fémet is átharapja. Nagyon sok tudós úgy gondolja, hogy a csontfejek mára már kihaltak. "A kiszáradt forrásnál, majdnem átlátszó kezével a mohos kőbe kapaszkodva magához ölelte a delfin hátát. Az összegubancolódott fekete haj alól, széles, csillogó antracit szemek fixírozták őt. (..) A teremtmény apró feje elfordult, követve a halandót, ahogy körbejárta a forrást, s megmagyarázhatatlanul hosszan meredt rá, amíg már visszhangoztak a fejében a hangok..." Az egyik legritkább és az erősebb vámpírok egyik legveszélyesebb fajtája a bruxa, ami még a legöregebb és legtapasztaltabb Witcherek szívében is félelmet kelthet. A bruxára, ahogy egyik erősebb vámpírra sem, nem hat a fény és fel tudja venni egy fiatal nő alakját, nehezebbé téve megkülönböztetését egy nőtől, vízi nimfától, vagy dryástól. Még a Witcher medál sem vibrál a jelenlétükben. Az agykontrolltól a hatalmas denevérré való alakulásig, a bruxa minden halálos képessége a harcképtelenné tételét nehezíti. Ezen felül, a Bruxa ereje radikálisan nő, miután az áldozata véréből ivott. Ezen a ponton a vámpír elér egy szintet, és énekelni kezd. Óvakodj! Néha előfordul, hogy a vízbe fulladtak holttestét életre kelti valamilyen őrült mágia, és értelem nélküli vízi hullákká változtatja őket, akik megvetnek minden élőt, és emberi húst esznek. Felpuffadt, víztől ázó testüket megtölti valamilyen mérgező pára, ami megbénítja azt, aki megsebzi őket. "Ha tudásom nem csal, nincs más szörny, aki jobban megcsonkítaná és megkínozná áldozatait, mint a fléder vagy ekimma. Ezekhez képest az alp, a katakán, a mula, a bruksza, de még a noszferát sem nevezhető brutálisnak és durvának." Sárkányként ismerik ezt a lényt - ami elkerülhetetlen egy ilyen visszataszító teremtménynél -, a fléder denevérszerű orral, vámpírkarmokkal és ehhez társuló vérszomjjal rendelkezik, és szintén örömmel mélyeszti fogait a gyanútlan áldozatokba. Tartsd kéznél ezüstkardodat - nagy hasznát veheted a fléderekkel vívott harcok során. A Rémsáskával a játék elején találkozhatunk amikor Kaermorenbe betörnek a Witcherekhez. Itt küldi ellenünk Savola (a fekete mágus). Miután az szörny kimúlt a szeméből egy értékes főzetez készíthetünk. "A ghoulokkal való rokonságuk ellenére a graveirek jóval nagyobbak náluk. Amint látod, könnyen megkülönböztethetőek a graveir koponyáján található csontozatról. Minden másban nagyjából megegyezik a többi dögevővel - rövid és tompa karmaival kikaparja a sírokat, majd hihetetlenül erős fogazatával összeroppantja a csontokat és kiszívja belőlük a velőt, mely igazi csemege a graveirnek. A graveirek pusztítása azonban nem befolyásolja az ökológiai egyensúlyt." A graveirek akik öregebbek és még gonoszabbak, mint a ghoulok, nem hagynak ki egyetlen lehetőséget sem. hogy elkapják azt, aki a temető környékére téved éjnek évadján. És ha mégis, valamilyen csoda folytán a graveir nem tudná leteríteni áldozatát, a szerencsétlen valószínűleg halálos kórságot kap tőle. Az ezüstkard azonban hajlamos együttműködésre bírni még a legkellemetlenebb graveirt is. "Caldemeyn egyik lábáról a másikra állt, miközben a pókszerű élőlényre szegezte tekintetét, testére fekete bőr feszült, üveges szemei a macskaszerű pupillákkal pedig, a tűhegyes fogakra meredt, a vérfoltos állkapocsban..." Míg a kikimore az egyik legismertebb szörny, meghökkentő módon mégis ez tartogatja a legtöbb titkot. Első pillantásra valamiféle hatalmas póknak tűnhet vagy más rovarnak, de a valóságban a kikimorenak semmi köze azokhoz a fajokhoz. Á dehogy, a kikimore határozottan halálosabb a rovaroknál. Eredetüket homály fedi, néhányan úgy hiszik, a kikimore-ok a halálból hátra maradt özvegyek, míg mások úgy tartják, inkább régi mágikus kísérletek eredményei. Természetesen mindkét állításban van ami igaz és van ami hamis. És ebből következik, hogy ezekről a lényekről szerzett alapvető információk annyira biztosak, mint a nem létezők. Witchereket általában akkor hívnak, mikor a helyiek gyakrabban tapasztalnak gyermek, illetve kisebb tanyasi állateltűnéseket, melyek a kikimore számlájára írhatók. Hogy az ilyen eltűnések tényleg egy kikimore miatt történnek az már baj. Számtanilag, mindössze tíz esetből egy mögött áll kikimore, vagy még inkább egy egész falka. És a gyerekek mindaddig eltünedeznek, míg minden egyes lényt el nem, pusztítanak. A vicces az egészben hogy sosem marad semmi a gyerekekből. Senki nem látott még kikimore-t táplálkozni. Egy kikimore-ral vívott csata közben egy witchernek oda kell figyelnie a maró és mérgező nyálkájukra. "Őfelsége, a királyi korcs, legalább négy könyékhossz magas. Söröshordóra hasonlít, és igen csak csúnya arckifejezés ül az arcán; a pofájában éles fogak ülnek, véraláfutásos szemei vannak, és vörös lobonc díszíti koponyáját. Nem is beszélve a karjairól, melyek egészen a bokájáig leérnek." Hogy őszinte legyek veled, szívesebben találkoznál akár egy sárkánnyal is, mint a strigával - ekkor legalább egy intelligens, jelentőségteljes beszélgetésben lehetne részed, mielőtt idő előtt eltávozol. A striga ennek pont ellenkezője, nem az a beszédes típus, túl nagy ellenszenvvel viseltetik minden lélegző élőlény iránt. Csak két módon viszonyulhatsz hozzá emiatt, szánalommal vagy gyakorlatiasan. A shtriga, vagy a másképp striga, illetve strix, az egyik legveszélyesebb és legfélelmetesebb élőholt lény, mellyel a witcherek szembeszállhatnak. A strigák eredete még mindig rejtély, bár úgy tűnik, hogy valami hatalmas átok az, amely a halott nőket ilyen szörnyekké változtatja át. Néhányan azt mondják, hogy a gonosz, kegyetlen és bűnös nőknél - mint a boszorkányok, vagy gyilkosok - van arra esély, hogy strigává váljanak. Mások azt állítják, hogy az átok az idő előtt meghalt gyermekeket sújtja - akik házasságtörés, vagy vérfertőzés kapcsán születtek. Egy dolog biztos, e női halottak minden teliholdkor feltámadnak sírjukból és az élőkre vadásznak. Az erőteljes átkot ami létrehozta a strigát, megtörni igencsak nehéz: meg kell akadályoznod, hogy visszatérjen barlangjába napfelkelte előtt. Ez sokszor egész éjszakán át tartó harcot jelenthet. De ezt még a leghatalmasabb witcherek sem kockáztatják, és inkább egyszerűen legyilkolják a szörnyeket, amilyen gyorsan csak lehet. Természetesen az, hogy te az életed kockáztatod azért, hogy megszabadítsd őt az átoktól, nem fogja meggátolni őt abban, hogy megöljön, mielőtt a visszaalakulása befejeződne. Ugyanakkor mesélnek arról, hogy volt egyszer egy Fehér Farkasnak nevezett witcher, aki feloldotta az átkot a király lányáról. Akad azonban egy egyszerűbb, gyakorlatiasabb megoldás is: fejezd le, és égesd el a maradványait. A választás a kezedben van. A kései órákban, a Vizim környéki földek lakóit egy másik gonosz lélek is kísérti, melynek eredetét szintén rejtélyes homály fedi. E rosszindulatú lény a közeli erdőkben portyázik a zsákmány reményében - legyen az állat, vagy ember. A rémült helybéliek wargnak nevezték el. Távolról a bestia olyan, mint egy hétköznapi kutya, de a közelebbi vizsgálatból kitűnik, semmihez sem fogható, amit az emberi szem valaha is látott. A legfrissebb pletykák arról mesélnek, hogy valahol a közelben állatokon végeztek kísérleteket. A helyiek közül nagyon sokan úgy vélik, hogy a warg egy olyan kísérlet eredménye, ami teljesen félresikerült. Néhányan még azt is fenntartják, hogy ezeken a lényeken ellopott witcher elixíreket próbáltak ki. Ámbátor úgy tűnik, hogy ezeknek a pokoli lényeknek a természetfeletti gyorsasága és szívóssága inkább valami öröklött tulajdonság, mintsem a witcher bájitalok előidézte állapot. Az egyik ilyen szörny elhullott teteme közelében dwimeriteket találtak (ezek antimágikus bilincsek), ami arra utal, hogy azt a lényt fogságban tartották. Azok akik látták ezt a szörnyet, azt állítják, hogy - eltekintve ellenséges viselkedésétől - már szó szerint haldoklott, mikor rátaláltak. Ezt azok a gennyes sebek is okozhatták, melyek megőrjítették e bestiát, vagy inkább - mint ahogy egy varázsló kijelentette - "megváltoztatták az anyagcseréjét" - bármit is jelentsen ez a dolog. Éppen ezért nagyon sok spekuláció látott napvilágot ebben az ügyben, bár nagyon kevesen azért tényként beszélnek a dologról. Azok a szerencsétlen lelkek, akiket megfertőzött a likantrópia vírusa gyakran válnak vérszomjas szörnyeteggé. A vérpatkányok olyan emberek akik ilyen szörnyeteggé változtak át (mely egyaránt hasonlít a patkányokra, és az emberekre is). Nagyon gyorsak, élénkek és ravaszak. Mérgező karmaikkal még a legerősebb ellenfelet is földre kényszeríthetik. A lidérc, e baljóslatú lény alig észrevehető a tapasztalatlan szemnek. Ennek a viszonylagos láthatatlanságnak az az oka, hogy a lidérc a szó szoros értelmében az eredeti test lenyúzott változata. Hogy ki képes akkor észrevenni ennek a szellemnek az árnyékát? Egyedül csak a witcher - és még ő is csak hatásos érzékelés-növelő elixír segítségével. Jelenleg senki sem tudja, hogy pontosan miként is kerül egy lidérc a fizikai világra, hogy megfertőzze gonosz jelenlétével Észak földjeit. Azt mondják, hogy ez a kreatúra lényegében a különösen kegyetlen bűnözők halál-utáni létezési formája, rendszerint a gyilkosoké és az erőszaktevőké - ezek a legundorítóbb emberek minden társadalomban. A wraith így csak egy fantom, s csak varázslattal és a witcher kardjával lehet megsebezni. Pletykálnak arról, hogy a lidérc megjelenése a szenvedésének a kivetülése - a rémálmoknak, a gyötrelemnek, a vízióknak. Azok sem igazán beszélnek a lidérccel való találkozásukról, akik túléltek már egy ilyen eseményt, és ha mégis, akkor is csak suttognak, s nem merik felemelni szavukat a szellem megtorlásától való félelmükben. "Összegömbölyödve feküdt, a napsugarak megcsillantak sötét, bonyolult mintázatú bőrén. A hüllő lassan felemelte hatalmas testét, vonaglott egyet, amire a ketrec rácsai fájdalmas nyikorgással válaszoltak. Kinyújtotta hosszú nyakát, és kitátotta száját, így jól láthatóvá váltak hatalmas, fehér, kúpos fogai, melyek gyönyörűen elkülönültek sötét alakjától. A vivern kitört a ketrecéből. A csodálkozó tekintetű, pattanásos ifjú gyorsan felfutott a vadállathoz, és megpróbálta útját állni egy hosszú farúddal, ám a hüllő egy csapással félreállította, és utána csontos farkával szilánkosra törte az őr arcát. Szétterítette hatalmas, csipkés szárnyait, majd méltóságteljesen elrepült..." "A szemétdomb felrobbant, vastagon felbüfögött, bűzlő szenny, üres edények, rothadó rongyok, és az ecetes saláta fehér csíkjai, ami aztán jött egy gumós test, formátlan és torz, mint a mezei burgonya, három csáppal és a negyedik csonkjával (...). A teremtmény feléje csúszott felszántva maga előtt a szemetet, akár egy méretes hordó. A férfi látta, hogy a förtelmes gumó széttörik, bepillantást engedve neki a széles állkapocsba mely tömve volt fogsorokkal." Nem egyszerű dolog megmondani melyek a legveszélyesebb szörnyek melyekkel egy Witchernek szembe kell néznie - ezek vámpírok, strigák, vagy esetleg vérfarkasok? Míg talán nem is látszik annak, a Zeugl kérdés nélkül a legveszélyesebb, legocsmányabb, legvisszataszítóbb és legundorítóbb lény a Witcherek könyvében. A zeugl általában városi szeméttelepeken, csatornákban vagy egyéb gusztustalan helyeken fészkel, maradékon, hulladékon és elővigyázatlan élőlényeken él, amelyek közel mernek menni hozzá. A zeugl rothadó szeméthalmok alá bújik, és mérgező csápjait használja, hogy megbénítsa arra járó zsákmányát, aztán magához vonszolja szegény bolondot, és élve megemészti. A felfedezetlenül és rendkívül hosszú ideig való egyedül maradás gyakran eredményezi, hogy a zeugl hatalmas méreteket ölt, és ez teszi őt veszélyessé még egy hivatásos szörnyvadásznak is. Néhány Witcher nem is akar hallani zeuglról szóló megbízásokról, mivel a szörny bűze akár hetekig is megmarad a harc után, elijesztve ezzel a lehetséges ügyfeleket.
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)