| abstract
| - A pufnyákok költészetét – és általában művészetét – illetően kénytelenek vagyunk Liarius hiányos kódexére, és Szálhasogató Szőrnyák sokáig csupán élőszóban terjedt, így minden bizonnyal erősen módosult értekezésére támaszkodni. A puffnyákok költészete az élet, a pufnyáki lét két főbb területét érinti elsősorban. Ezek a harci költészet és a pufnyák szerelmi bosszúversek. Előbbire sok szót vesztegetni ehelyütt felesleges, hiszen mindenki ezt ismeri elsősorban. Elég csak a himnuszukként elterjedt Hö, höj, höj! kezdetű dalt, vagy az Ezt még visszakapod! címen fennmaradt tréfás hergelőéneket említenünk. Kevésbé közismertek a pufnyák szerelmi bosszúversek, noha a pufnyák kultúrában ezeknek legalább akkora szerep jut, mint a csatadaloknak. A pufnyákok nem ismerik a nálunk hagyományos szerelmes verseket. Az efféle szenvedély az ő gondolkodásukban nem igényli a költői formát. A csalódott szerelmes bosszúvágya már sokkal inkább kívánja náluk a művészi kifejezést. Igen szép példáit találjuk ennek a Nyelj lóbabot, kedvesem!, vagy a Lépben ragadt lány című versekben. thumb|Pufnyák dal kottája Gaucus művéből|145x145px Érdekességképpen megemlítendő, hogy bár a pufnyák költemények kivétel nélkül énekelve, és esetleg hangszeres kísérettel kerülnek előadásra, dallamukat gyakorlatilag képtelenség megtanulni. Ennek oka legfőként az, hogy sosem éneklik kétszer ugyanúgy az adott dalt. Gaucus, a hírneves Liarius mester unokaöccse tett legutóbb hiábavaló kísérletet egy pufnyák dal, a Csak a méheket neee! kezdetű lejegyzésére, amivel kiérdemelte a magiszterek közösségének lesajnáló részvétét. Kategória:Dalok Kategória:Kultúra Kategória:Kalandjáték Kategória:Pufnyákok Kategória:Káosz
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)