| rdfs:comment
| - Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu valahol a homokdombok között. Ebben a faluban volt tíz fodrász. Mivel a faluban az embereknek nem volt pénzük, ezért csak nagyon ritkán keresték fel a fodrászokat. A fodrászok többnyire tétlenül üldögéltek üzletükben, a rossz forgalom miatt kevés volt a jövedelmük, s mivel nekik maguknak sem volt pénzük, ezért végül már nagyon bozontosak voltak; Történt egyszer, hogy az utcában a suszter kapott egy koronát egy szép csizmájáért. Reggel mondta is a suszter a kislányának, "eregyj jányom a boltba, s hozzál kenyért meg kolbászt vacsorára."
|
| abstract
| - Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu valahol a homokdombok között. Ebben a faluban volt tíz fodrász. Mivel a faluban az embereknek nem volt pénzük, ezért csak nagyon ritkán keresték fel a fodrászokat. A fodrászok többnyire tétlenül üldögéltek üzletükben, a rossz forgalom miatt kevés volt a jövedelmük, s mivel nekik maguknak sem volt pénzük, ezért végül már nagyon bozontosak voltak; Történt egyszer, hogy az utcában a suszter kapott egy koronát egy szép csizmájáért. Reggel mondta is a suszter a kislányának, "eregyj jányom a boltba, s hozzál kenyért meg kolbászt vacsorára." Ám amikor a leányka az egyik fodrászüzlet előtt haladt el, a pénz véletlenül kiesett a zsebéből, s elgurult, pontosan a fodrász ajtaja elé. Amikor a fodrász szokásos reggeli kávécskájának elfogyasztása után kiállt az üzlete elé, egyszer csak meglátta a pénzt. Nosza meg is örült neki, felvette a földről, s immár erősen elgondolkodott, hogy most mit is vegyen belőle. De mivel ábrázata rettenetesen nézett már ki a szőrtől és a hosszú hajától, hát gondolt egyet, s átment a szomszéd fodrászhoz. Az bizony megörült a jó vendégnek, s pontosan egy koronáért szépen megnyírta az első fodrász bozontos fejét. thumb|300px|Ápolt külső, jó megjelenés. De miután végzett munkájával, s megkapta érte fizetségét, erősen elszégyellte magát saját bozontos ábrázatán, s ezúttal ő ment át a harmadik fodrászhoz egy kis szépítkezésért. Amaz is megörült vendégének, hiszen már rég nem gyakorolhatta szakmáját, tán kicsit tartott is attól, hogy kijön a gyakorlatból, ezért minden tudását latba vetette, hogy szépen megnyírja és megborotválja utcabeli kollégáját. S ahogy telt, múlt a nap - mint ahogy azt már ki is találhatják - a fodrászok szép sorban átballagtak egymáshoz az egy koronával, s mire eljött az est, a pénz bizony annak rendje módja szerint visszakerült az első fodrászhoz. No, amint az csak úgy magában morfondírozgatott, hogy ugyan mit kezdjen most már megint a hozzá visszakerült egy koronával, egyszer csak betoppant hozzá a reggeli kislány kisírt szemekkel. "Fodrász bácsi nem találta meg véletlenül az egy koronámat?" S mivel a mi fodrászunknak igen jó napja volt aznap, ábrázata is barátságosan nézett már ki, de meg becsületes ember volt maga is, szépen visszaadta a pénzt a kislánynak. S mi történt volna, ha nem korona lett volna az a pénz, hanem akármilyen más "közösség" pénze, nevezzük el pl. egy "talentum"-nak? Kategória:Tanító történetek Kategória:Cserekör
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)